Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

nemzeteken keresztül a világ egyik részéből a másikba. Ez az olimpusi égő l'áklya szimbóluma volt. A népek összetartásának, testvéri együttműködésének, testvéri versenyzésének és minden képességeik megmutatásának szimbóluma. Ez a világjáró fény rátereli figyelmünket az Apokalypsis angyalára, aki végigrepült az egész világon. Kezében egy nyitott könyvecske és az angyal nyomán szózat kelt: Eredj és vedd át ezt a könyvecskét! Az evangélium angyala ezt a könyvet először az apostoloknak, azután a reformátoroknak adta a kezébe, — most pedig a mi kezünkben van! Ebben az evangéliumban van a világformáló és a népeket testvériesítő erő. Ezt az evangéliumot ajánljuk mi fel ennek az önmagával meghasonlott kornak, hogy legyen vezérlő fénye és világító szövétneke. Jaj annak az evangéliumi embernek, aki nem hordozza kezében és szívében ezt a nyitott könyvecskét! Jaj annak az evangéliumi embernek, aki ezt nem tudja, vagy nem akarja örökül hagyni gyermekeinek! Jaj volna a mi evangéliumi egyházainknak, hogy ha nem tudnánk nemes és boldogabb jövendőt munkáló nemzedéket nevelni ezzel az evangéliummal! De jaj volna ennek a szegény magyar hazának, hogy ha nem volna az evangélium emlőin táplálkozó és az evangélium lelkét az életben kivinni kívánó építőtábora az evangélium népében] Ezt kaptuk mi örökségül apáinktól, — ezt kell örökségül hagynunk gyermekeinknek! Az ne hangoljon le senkit, hogy kevesen vagyunk, mert a jelent nem a sokaknak, hanem a kitartóknak és az igazaknak a 14