Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

» teszi a természet drága ajándékait. Itt gyűlölködés és visszavonás bálványává alacsonyítják az Istenbe vetett hitet, amott pedig megtagadják és megcsúfolják azt. Itt sziveket elválasztó gáttá teszik ai keresztyénséget, amott pedig, mint az ócska ruhát levetik és kigondolt új pogánysággal igyekeznek felcserélni és így csúfolni meg a Krisztus evangéliumát. Az erkölcsről nem is akarok beszélni, mert itt olyan meredek szélén jár ez a mi korunk, amelybe beleveszhet mindannyiunk élete. Ebben az egyensúlyát vesztett korban ugyan mi lehet más a mi mentőnk, mint egyedül csak a Krisztus evangéliuma!? Mert bizony hiába járnak a békesség jelszavával házalni a fegyverhalmozó népnek a diplomatái és hiába teregetik ki a II., vagy III., vagy akár a X. internationale hazug Ígéreteit, akik a békét és a munkát igazában nem becsülik és nem akarják. Hiába igyekeznek akármilyen nemzeti köntösbe öltözni, pogánysággal felcserélni vagy új formákba burkolva bemutatni a keresztyénség helyett az új vallásosságot, Testvéreim, más mentőnk, más kivezető erőnk nekünk nincs és nem is lehet, mint egyedül csak a Krisztus evangéliuma. Ennek a kátyúba jutott kornak nem lehet más vezére, mint az az isteni igéret, amely a reformációban és a keresztyénségben új utat mutatott az emberiségnek: az az isteni igéret, amely hivővé tudja tenni a hitetlent, alázatossá a kérkedőt, szerénnyé a telhetetlent, erkölcsössé a bűnöst, tisztává a bélpoklost, szerető testvérré a gyűlölködőt, világosan látóvá a vakot és Isten gyermekévé tudja tenni a test és a hús elveszett emberét. 12