Liturgikus rend. Lelkészi szolgálat. Budapest 1936.

Karácsonykor. 1. A gyülekezet kezdőéneke. 2. Oltári szolgálat. a) Lelkész: Az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten nevében. Amen. Gyülekezet: Ámen, ámen, ámen. b) Lelkész: I. Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz. Halleluja. (És. 9, 6.) Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz: mert született nektek ma a Megtartó, ki az Űr Krisztus, a Dávid városában. (Lk. 2, 10—11.) És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján. 1, 14.) Áldott legyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban. (Ef. 1, 3.) Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. (I. Tim. 1, 15.) Gyülekezet éneke. (133, 1.) c) Lelkész (oltárhoz fordulva): Boldog magasztalás és dicsőségmondás énekét zengi ma ajkunk szent házadban, mennyei Atyánk! Áldunk, hogy a bűnös világ megváltására elküldötted egyszülött Fiadat. Áldunk, hogy nem bűneink szerint cselekedtél mi velünk. Esdve kérünk szent Fiadért, ne nézz bűneinkre, hanem légy hozzánk ezután is irgalmas és kegyelmes Nyisd meg szívünket a Megváltó befogadására. Ámen Gyülekezet éneke. (107, 1.) d) Lelkész: Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (J. 3, 16.) Dicsőség a magasságos mennyékben Istennek!