Liturgikus rend. Lelkészi szolgálat. Budapest 1936.

Pünkösdkor. 1. A gyülekezet kezdőéneke. 2. Oltári szolgálat. a) Lelkész: Az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten nevében. Ámen. Gyülekezet: Ámen, ámen, ámen. b) Lelkész: I. így szól az Ür: Kiöntöm az én lelkemet minden testre és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Halleluja! (Joel 2, 28.) II. Mi nem a világ lelkét vettük, hanem az Istentől való lelket, hogy megismerjük, amit az Isten nekünk ajándékozott. Halleluja! (I. Kor. 2, 12.) Gyülekezet éneke. (243, 1.) c) Lelkész (oltárhoz fordulva): Kitárt szívvel állunk szent színed előtt, áldott Istenünk. Bocsásd le ránk pünkösdi lelkedet, hadd formáljon belőlünk bűnös emberekből, olyan népet, amely itt a földön is neked él, egykor pedig majd veled él örök boldogságban. Ámen. Gyülekezet éneke. (243, 3.) d) Lelkész: Adok nektek új szívet és új lelket adok belétek és elveszem a kőszívet testetekből és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek! (Ezék. 36, 26—27.) Ezt mondja a mi üdvösségünk hatalmas Istene. Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! Gyülekezet éneke. (237.) e) Lelkész: Ami mennyei Atyánk jóságos és kegyelmes hozzánk, földi bűnös gyermekeihez! Méltó hát és igaz, hogy mi is vallást tegyünk benne való hitünkről Mondjuk el az Apostoli Hitvallást. 30