Wiczián Dezső: Luther egyházfogalmának gyakorlati jelentősége (Szentgotthárd, 1934)

(vagyis az úrvacsorát) és mindenekfelett az evangéliumot. Ez megegyezik az Ágostai Hitvallás megállapításával, csakhogy ez kettővé foglalja össze : Ige és szentségek. E tömör és a leglényegesebbre szorítkozó megállapítás mellett azonban különös figyelmet érdemel, hogy Luther 1539-ben a „Von den Conciliis und Kirchen" c. iratában (magyarul „D. Luther Márton művei" VI. köt. 384. skk. lapjain) hét ismertető jelről beszél. Ezek : az Ige, a keresztség szentsége, az oltári szentség, a kulcsok hatalma, vagyis az egyházi fegyelem gyakorlása, az egyházi igehirdetői hivatal, a hívők imádsága és hitvallása és végül a kereszt, vagyis a szenvedés és üldöztetés. Nagyon fontos annak figyelemmel tartása, hogy mi tartozik tehát az egyház ismertető jeleihez, más szóval funkcióihoz, életmegnyilvánulásaihoz és viszont mit nem soroz Luther ezek közé. Az egyház ismertető jelei között legfontosabb az első három : az Ige, a keresztség és az úrvacsora szentsége. Sőt szorosan véve az utóbbi kettőt is magában foglalja már az Ige. Az Ige Isten állandó munkájának az eszköze, ezzel építi és tartja fenn az egyházat is. Az egyház meglétének legelső feladata az Ige, nem pedig a személyek. Hogy az egyháznak élő tagjai, hívei is vannak, az már az Ige hatékonyságának az eredménye. Ezt a gondolatot klasszikus tömörséggel foglalja össze a harmadik hitágazat magyarázatában : „Hiszem, hogy saját értelmemmel vagy erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott engem az evangélium által ..." (Tehát a Szentlélek is csak az Ige, az evangélium utján fejti ki hatásait!) Újból hangsúlyozzuk a fentebbi idézet értelmében, hogy az egyház egész élete és fennmaradása egyedül Isten Igéjében gyökerezik. Ige és szentségek Luther szerint tehát nemcsak ismertetőjelei az egyháznak, hanem annak minden személyi, szubjektív tényezőtől független, elsőleges, objektív lényegmeghatározó elemei. Ennek gyakorlati következménye az, hogy az egyház legelső és legfőbb élettevékenysége az Igének hirdetése és a szentségek helyes kiszolgáltatása. Luther azonban sohasem az írott, hanem mindig a hirdetett Igére (äusserlich, mündlich Wort) gondol. Ezért Luther egyházfogalma éppenséggel nem merev, sztatikus, hanem aktiv-dinamisztikus. Megvan győződve arról, hogy ahol az Igét hirdetik és a szentségeket megfelelő módon szolgáltatják ki, ott feltétlenül kell lennie egyháznak is. Isten Igéje ebben a vonatkozásban valóban csodát művel. Gyakran hivatkozik Luther Esaiás 55. 11-re: „Az én beszédem... nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok". Ezeknek a gondolatoknak súlyos gyakorlati következményük van. Az egyház lényege és valósága nem olyan tevékeny-