Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
nánd már közölte, hogy „helyesnek és üdvösnek tartja .. . kapitányait utasítani, hogy a királyi helytartó megkeresésére ... a hamis tanok hirdetői ellen, kik az igaz egyház szentségeit és rendeleteit megvetik, és Isten egyházában szakadást idéznek elő, lépjenek fel". 127 ) A következő években pedig éppen nem lankadt buzgalma az „eretnek" reformáció ellen, bár kétségtelen, hogy híve volt a hivatalos egyháztisztításnak. 128 ) Hogy az 1548-i törvény hangja mégsem éles a lutheránusokkal szemben, annak oka egyrészt az 1545-ben megnyílt egyetemes zsinatban való reménykedés, másrészt az ágostai interim alkalmazásának terve lehetett. Ez a törvény ugyanis, bár kívánja az eretnekségek megszüntetését, továbbá a régi vallás és korábbi istentisztelet helyreállítását, az anabaptisták és sacramentariusok mellett nem említi kifejezetten a lutheránusokat. 129 ) A király korántsem akarta még hallgatólag sem elismerni a lutheránusokat: 1550-ben a vallás ügyének tárgyalása, amelynek legfontosabb fordulatát nem ismerjük, 130 ) olyan törvény szövegezésével zárul, mely határozottan a „római és katolikus egyház"-hoz való ragaszkodást kívánja. 131 ) Oláh Miklós esztergomi érsek egészen királya tetszésére kezdi és fokozza egyházvizsgáló munkáját. Ez pedig a reformált egyházak életét épúgy zavarta, mint az újrakeresztelő mozgalom vagy a svájci irány híveit. Ha a szövetkezett felvidéki szabad királyi városok eközben mégis némi békességet vívnak ki maguknak, — Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Kassa és Lőcse hitvallását, a Confessio Pentapolitanát 1558-ban a király jóváhagyja s 1560-ban az esztergomi érsek megerősíti, 132 ) — akkor ebben inkább lehetett része politikai és gazdasági súlyuknak, mint Ferdinánd bármily csekély nézetváltozásának. Nyilvánvaló ugyancsak, hogy Ferdinánd nem Luther hatására kívánt engedményeket a pápától, illetve az egyetemes zsinattól, — nevezetesen a papi házasság és a kehelyhasználat megengedését kérte —, hanem ellenkezőleg a római egyház érdekében tartotta szükségesnek e kérés teljesítését. Luther szellemével egyébként sem fért volna össze az ilyen kompromisszum. 127 ) Fraknói i. m. 143. 145. Zsilinszky i. m. 28kk. 128 j Pl. ETE 3, 329: Illic adiunxit rex, opus esse reformatione omnium. 12B ) 1548: 5—13. tc. 13 °) Zsilinszky i. m. 45. 131 j 1550: 12. 2. §. 132 ) Bruckner Győző, A Confessio Augustana és magyarországi variánsai. E műben: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulója emlékére, Miskolc 1930. 45.
