Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
vacsorának egy vagy két szín alatti vételének szükségességére és módjára vonatkozott. Henckel Melanchthonhoz juttatta úrnője kérdéseit, azzal, hogy Lutherhez továbbítsa. 99 ) Luther meg is kérdezte, miért nem válaszoltak e kérdésre maguk Melanchthonék. Bizonyos, hogy felelete 100 ) igen határozott volt és a királynét komoly választásra szorította. ,,Ha valaki bizonyos abban, hogy az úrvacsora teljes vétele Isten rendelése és parancsa, és egyik rész vétele ellenkezik az Isten ama rendelésével és parancsával, akkor az, mivel bizonyos Isten parancsa felől, ne törődjék azzal, hogy a kehely használatát megszüntették." 101 ) Akinek a teljes szentség nyújtását megtagadják, annak nem elég, hogy az egyik részszel él; sokkal jobb neki, hogy vagy felkeresi az evangéliomi szabadság helyét, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az egy szín elfogadásától egyáltalában tartózkodik s eközben szellemileg él a szentséggel. Ne éljen e szentséggel senki titkon, vagy magánosan. Mert Krisztus e szentséget nyilvános szolgálatul rendelte; azt akarja, hogy az nyilvános vallástétel jele legyen. Nem lehetetlen, hogyha Luther helyeselte volna a titkos ragaszkodást az Isten elismert parancsához, akkor Mária továbbra is megmaradt volna az evangélikusok' pártján. 102 ) Így azonban észre kellett vennie, hogyha teljesen elfogadja Luther tanítását, akkor nem maradhat meg külső viselkedése az eddigi határozatlanságban. Annyi bizonyos, hogy, bár vonakodva, engedett Károly bátyja felszólításának, és elvállalta Németalföld kormányzóságát. A császárt ugyan eleinte azáltal is eltéríteni igyekezett tervétől, hogy rámutatott igazhitűségének megvádolására, de a császár igen okosan nyugtatta meg efelől húgát, csupán azt kötötte ki, hogy hivatalnokait, köztük papját, vagyis Henckelt bocsássa el szolgálatából. 103 ) Károly diplomatikus eljárása azért volt okos, mert, ha maga is aggodalmát fejezi ki és megrója húgát az ágostai gyűlésen való viselkedéséért, talán Luther mellé áll érthető dacból; viszont így bizalmának kifejezésével szorosabbra vonta a kapcsolatot köztük. Mária 1531-től fogva, bár ez évben Luther egy közelebbről ismeretlen vigasztalóiratot intézett hozzá, 104 ) hű szol"•) E 8, 151k. 10 °) E 8, 171kík. 101 ) E 8, 171k: Si quisquam certus est, integrum usum eucharistiae Dei ordinationem atque mandátum esse, et usum alterius partis pugnare cum ordinatione atque mandato illo Dei: is quia certus est de mandato Dei non debet curare, usum calicis sublatum esse. 102 ) Vö. Loesche, Fürstinnen i. m. 18, ehhez viszont vö. E 8, 154. los ) Ortvay, Igazhívőség i. m. 3. 104 ) E 8, 153. Köstlin II, 224. Talán erre a levélre vonatkozik Luthernek a 81 ) j-ben i. értesülése.
