Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
A könyvecskében csak két helyen találunk utalást a mohácsi vésszel kapcsolatos viszonyokra. A 94. zsoltár 12. versének magyarázatában szó esik a török sikereiről. 70 ) A 109. zsoltár 16. versénél pedig arra utal Luther, hogy a fejedelmek s püspökök nyugton hagyják a törököt, csak a nagy eretnekekkel törődnek. 76 ) Különösen az utolsó megjegyzés vonatkoztatható a mohácsi vészre. Azonban mind a két vonatkozás helyénvaló lett volna akkor is, ha a nagy csapás nem következik be. Ennek megfelelően az ajánló-levélből is kitűnik, hogy nem a király halála késztette Luthert arra, hogy a királynénak könyvet írjon, — tehát hogy gyászában vigasztalja, — hanem az evangéliom ügye. „Kegyelmes királyné, kegyes emberek bíztatására elhatároztam, hogy e négy zsoltárt királyi felségednek ajánlom intelmül, hogy királyi felséged büszkén és bizton megálljon Isten szent igéjének Magyarországon való terjesztésében. Az a jó hír jutott ugyanis hozzám, hogy királyi felséged hajlik az evangéliumhoz, de a gonosz püspökök, akik Magyarországon hatalmasok s bizony a leggazdagabbak, nagyon akadályozták és elfordították tőle, annyira, hogy egyeseknek ártatlan vérét ontották és irtóztatóan dühöngtek Isten igazsága ellen." 77 ) Luther csak ezután tér át a török csapásra. „De íme közben Isten hatalmából és rendeléséből sajnos úgy fordult a dolog, hogy a török ezt a nyomorúságot és siralmat okozta, és Lajos királynak, királyi felséged hitvesének nemes ifjú személyét is elpusztították. Ezért az én véleményemnek is meg kellett változnia. Ha a püspökök békén hagyták volna az evangéliomot, akkor most az egész világ tele volna a lármával, hogy a lutheri eretnekség miatt érte Magyarországot ilyen csapás. Micsoda gyalázkodás lett volna abból! Hogy kit vádoljanak, ám megláthatják. Lám, Isten megakadászorongatott magyarországi evangélikusok, kül. az eperjesi, kassai, lőcsei, késmárki, bártfai és szebeni gyülekezetek bátorítására. 75 ) W 19, 589, 15: Der Türcke hat ytzt auch viel gethan Und hatts noch Viel grösser ym synn. — W 19, 543 tévesen szól a 109. zs. 12. verséről. 7e ) W 19, 604, 23: Gleich als zu unsern zeiten auch unsere zornige Fürsten und Bisschove und gelerte heuchler lassen den Türcken und yhrs gleichen wol mit friden, wie grosse Ketzer und verfürer sie auch ymer sind bey ihn geachtet. 77 ) W 19, 552, 6: Gnedigste fraw königyn, ich hatte mir furgenomen durch frumer leute angeben, E. K. M. diese vier Psalmen zu zuschreiben zur vermanung, das E. K. M. solte frisch und frolich anhalten, das heylige Gotts wort ynn Hungernland zufoddern, weyl mir die gute mehr zukamen, das E. K. M. dem Euang^lio geneigt were und doch durch die gotlosen Bisschove (wilche ynn Hungern mechtig und fast das meiste drynnen haben sollen) seer verhindert und abgewendet wurde, also das säe auch etlich unschuldig blut haben vergissen lassen und grewlich widd'er die warheit Gottis getobet.
