Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
e levelezésnek; azonban a király szavaiból kivehető, hogy Magyarországon sem idegenkedtek a gondolattól: a pápaság intézménye lehet bírálat és ítélet tárgya. Mégis az 1520-as években, amikor a királyi hatalom meggyöngült s rászorult a papság támogatására, elsősorban a városi polgárság küzd a papság hatalmi túlkapásai és gazdasági törekvései ellen. 144 ) Ennek az ellenségeskedésnek többszázados előzményei voltak. Amíg a papság vagyonát számtalan kiváltság védte, addig a polgárságnak szívós, fáradságos munkával kellett magát fenntartania és súlyosan érezte az állami s egyházi szolgáltatások terhét. A városi önkormányzat fölépítésében is leginkább az egyházi felsőség állított korlátokat. A lelkészek, hitszónokok meghívása egymagában is sok súrlódásnak volt oka. 145 ) A városi polgárság körében mutatkozó nagyfokú vallásosság nem volt azonos a hivatalos egyházi kegyességgel. 146 ) A papok sem tudták elfeledtetni a polgársággal az anyagi, gazdasági ellentéteket. Luther hatása tehát nem az ellenségeskedés szításában jelentkezett, hanem abban, hogy a polgárság vallási alapot talált régi keletű törekvéseihez. Ez időtől fogva nyugodt volt, hogy nem Isten ellen lázad fel akkor, ha a papság és a szerzetesség gazdasági és hatalmi terjeszkedése elé gátat vet. 1524-ben Szebenben a papság ellen gúnyiratokat terjesztettek, az apostoli szentszék és az egész klérus gyalázására nótákat költöttek. 147 ) Azt kívánták, hogy a kánonjogot, „amely az ördögök ravaszságából s találmányából és nem a Szentlélektől való", az egyházi joghatóságot szüntessék meg és töröljék el. 148 ) Sőt magát a szebeni magisztrátust is meg kellett rónia a királynak (1524), mert egyik plébánosukat, akit a dékán interdictummal és egyházi cenzúrákkal sújtott, tetszésük szerint misemondásra kényszeríBp 1895. 47: Et ut sanetitas sua aperte cognoscat, certa esse debeat, dupplicatam illám erucem quod regni nostri insigne est, gentem Hungaram libentius triplioare, quam id consentire, ut beneficia et prelature ad ius coi\me spectantes apud sédem apostolicam conferantur. 144 ) Obál i. m. Thienemann i. c. 14B ) Vö. Rosenauer Károly, A besztercebányai á. h. ev. gymnasium története. Besztercebánya 1876. 4. 148 ) Thienemann i. c. 49. 147) EXE 1, 108. 140 : ... cantilenas quasdam in probrum et contumeliam öiusdem sancte Sedis Apostolice totiusque cleri confingere et ore sacrilogo decantare... Vö. a soproni nyomozásból: ETE 1, 161. US) ETE 1, 141: ...ius canonicum astu el ßgmentis demoniarum, non a spiritu divino inuentum, 'iairisdiccionem Ecolesiasticam tolli prorsus et extingui oportere . . .
