Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

V. A TANÍTVÁNYOK.

deneket nekünk adjon." Ugyanígy nyilvánvaló Luther Kis Kátéjának felhasználása a Miatyánk harmadik kérésének magyarázatánál. De az ilyen egyenes átvételen kívül a könyv egészének szelleméről is megállapíthatjuk Luther hatását. Igen jellemző Gálszécsinél a hitből való üdvözülés tanításának kifejtése. „Mindegy e két mondás: irgalmasságból üdvözülünk, és hitből üdvözülünk. Mert a hit irgalmasságnak bizodalmát jegyzi, azért mikor mondjuk, hogy hitből üdvözülünk, e mondást eképpen értsed, hogy irgalmasságnak bizodalmából üdvözülünk, mely irgalmasság nekünk bizonyos, nem a mi érdemünkért, hanem Krisztusért. . . Ezt azért mondom, hogy tudatlanok e mondásból: csak hitből üdvözülünk, meg ne hántassanak, mert ezt nem egy jószágos művelkedetről kell érteni, hanem irgalmasságnak bizodalmáról." Ez az előadás arra mutat, hogy Gálszécsi már nem elégedett meg azzal, hogy pusztán a cselekedetekben való bízással helyezze szembe a hitet, hanem ellenkezőleg már annak érezte szükségét, hogy a reformációi tanítás félreértését eloszlassa. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy amikor azt mondjuk: csak a hit üdvözít, ezt nem úgy kell érteni, minthogyha ez egy jócselekedetként üdvözítene és egyebek nem volnának szükségesek. A tanítás éle egyaránt szegeződik a reformációt elfogadó, de félreértő és a reformációt gúnyoló emberek ellen. A zavartalan megértés céljából kiemeli az üdvösség elsajátításának objektív tényezőjét, az Isten irgalmasságát. Az ebben való bizodalomból üdvözülünk. A reformáció tanításának ez a másodfokon való kifejtése ugyancsak erősíti a gyanút, hogy Gálszécsi valószínűleg hittani könyvének megírásánál is másnak nyomán dolgozott, miként ez énekeskönyvénél nyilvánvaló. Ez a körülmény azonban semmit sem von le Gálszécsi kátéjának értékéből. Meg lehet állapítani, hogy ha a hazai evangéliomi vallási irodalomban mindenkor ilyen tisztasággal jutott volna kifejezésre a hitből üdvözülés tanítása, akkor kevesebb félreértésre és vádra lett volna alkalom. Az evangéliomi reformáció szelleme érvényesül még szépen azokban a szakaszokban is, amelyekben Gálszécsi az igehirdetés mindennapi kenyérként való szükségességéről, a bűnbocsánatról, az imádság meghallgatásában való bizodalomról beszél. A könyv e szavakkal zárult: „Rövid nap, ha életemet Isten meghosszabbítandja, és ennyi scholai gondoktól megszabadítana, ezekről nagyobb könyvet írok, hol mindeneket sok helyekkel megbizonyítok; azért eddig ezt, minden ember jó nevén vegye én tőlem; és kevés botránkozásimért, hogyha