Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
állapítható, hogy heves támadás volt benne a szakramentáriusok szektájának első harcosai ellen. Ha hű a tolmácsolás, akkor Calvin, Schwenkfeld, Flacius is az Antikrisztus szolgáiként szerepeltek benne. 179 ) Ha hozzáférhető lenne, Ozorai „Krisztus és Antikrisztus" műve mellett bizonyára igen érdekes terméke volna a magyar antikrisztus-irodalomnak. 180 ) Működésének már ez a futólagos áttekintése megérteti azt a nagyrabecsülést, amellyel kora és az utókor megtisztelte. Révay Ferenc nádori helytartóval folytatott élénk levelezése 181 ) szintén értékes bizonysága annak, hogy milyen tekintélyre emelkedett az egyszerű tanítómester. Az a viszony, amely a Révay-családhoz fűzte, meggyőzően igazolja, hogy a hazai reformátorok igen sok esetben kiválóságukkal nyerték meg a főúri családokat, és tanításukkal, a szellem lenyűgöző erejével tették azokat az evangélikus keresztyénség híveivé és pártfogóivá. Melanchthon több ízben megkísérli, hogy megnyerje Németországnak; Lutherrel egyező módon kedvetlenül bocsátja haza; később pedig Mansfeldre csalogatják. 182 ) Külföldről még a boroszlói városi tanács is meghívta. 183 ) De hiába versengenek érte a hazai városok is, Selmec még Melanchthon közbenjárásával sem tudja megnyerni. 184 ) 1539 után mindössze egy évig volt távol szülővárosától, akkor is elleneivel való összetűzése miatt távozott, de a városi tanács igyekezett hamar visszahívni nagy szülöttjét. 185 ) Huszonegy évi sikerekben gazdag működés után 1560-ban hunyt el s tért meg mestereihez. Lutherhez való viszonyát a ragaszkodó, tanítóját csol79 ) Postilla ajánlása (8): Plura vide ibidem tarn de authoribus sectae Sacramentariorum, quam de multis absurdis dogmatibus eorundem, quemadmodum et de Caluino, Stenckfeldio (!), Flacio et reliquis Antichristi ministris. Bod Péter Magyar Athenasa (1766, 249): „Az Antikrisztusról is írt egy munkát, mely igen mérgesen vagyon írva; melyben azokat, akik az Űr munkájában szolgatársai voltának, s nálánál nem alábbvaló haszonnal szolgáltának, nem sajnálotta Antikrisztus szolgájinak nevezni, azért hogy véle egyet nem éntettenek az Űrvacsorája dolgában." 183 ) Klein i. m. 190. említi még: Apológia ecclesiae Bartphensis 1558. (így is előfordul: Tractatus... apológiám ecclesiae Bartphensis continens etc.) De Klein esetleg e körül is tévedett, mint ahogy a Confessioról azt írta: 1560-ban jelent meg, holott csak 1613-ban jelent meg nyomtatásban. Viszont nem említi a Formulae-t (1578). Az Űj Magyar Athénás (Bp 1882—87.) 594. lap 1658-t (!) ír. 181 ) Franki, Révai fiai stb. i. m. ETE 3—4 passim. 182 ) ETE 4, 375. MPrEtAt XI, 62. 183 ) ETE 5, 614. 184 ) Szelényi i. m. 50. ETE 5, 154. 614. 185 ) Bruckner, Ref. és ellenref. a Szepességen 112.
