Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
Luther ugyanis mindenben Isten működését látta. Még az ördögben és a gonosz dolgokban is Isten tevékenykedik egyedül. A török is, mint az ördög szolgája, 106 ) eszköze, 107 ) mint ,,a valóságos ördög", 108 ) Isten aktiv passzivitásánál fogva az Isten akaratát teljesíti. 100 ) Mivel bűnösök vagyunk, nem küzdhetünk ellene Krisztus neve alatt, de a világi felsőség alatt igenis küzdenünk kell az ördög e csapata ellen. Ezért hirdette Luther szüntelenül és változatlanul, hogy a török Isten ostora rajtunk, és hogy az Istenhez való könyörgés nélkül semmire sem jutunk a török elleni háborúban. 110 ) Luther felfogása a török-kérdésben — általában véve — szerves kapcsolatban van egész teológiájával. Reformált keresztyénségében az őskeresztyén Krisztusváró hit is megújult. Mindennek eschatologiai vonatkozása van; semmit sem lehet kivenni a „végső dolgokkal" való összefüggésből. Ezért nem tagadta meg Luther a keresztyénség megújult tanítását akkor sem, amikor a török veszedelemről és a tennivalókról kellett szólania. Nyilatkozatai tehát nem egy politikus kijelentései voltak, mint ahogy tudatosan elszakította magát minden politikától. A török-kérdésben is teológus maradt, 111 ) míg viszont a pápaság magatartását a török vésszel szemben nagy mértékben irányították politikai tekintetek s nem éppen Magyarország javára. 112 ) A történelem tanúsága szerint a német fejedelmek és 108 ) W 30/11, 120, 26: Denn der Türcke (wie gesagt) ist ein diener des Teuffeis. 107 ) W 30/11, 161, 26: Denn der teuf fei sucht durch seinen zeug den Turcken ... 108 ) W 30/11, 126, 2: ...so ist der Türck der leibhafftige Teuffei. — Vö. W 28, 108, llkk. 34/11, 371, lOkk. 10B ) Wendorf i. m. 18&kk. H. Obendiek, Der Teufel bei Martin Luther. Berlin 1931. 37kk, 214, 254. 110 ) Vö. pl. E 1, 333 (1518): hic priiwum esset expugnandus laohrymis, puris orationibus etc. — Vermahnung zum Gebet (1541). W 1, 535 (1518): a török flagella et virga Dei — W TR 4, 4803 (1542): plaga Dei. W 7, 141, 15 (1520): Quanto rectius faceremus, si primum orationibus, immo totius vitae mutata ratione deum propitium faceremus! — W TR 5, 5398 (1542): Betet! Quia non est spes amplius in armis, sed in Deo. A török elleni imádkozásra 1. még: E 14, 110. 264. 359. 15, 51. 117k. W TR 2, 1797. 2498. 3, 3055. 3269. 3446. 3765. 4, 4866. 5, 5398. 5510. 5630. 6161. 6310. 6, 7042. — Egyedül Isten segít meg a török ellen, erre 1. még: W TR 2, 1420. 1728. 2498. 2720. 2752b. 3, 3269. 5, 5398. — A bűnök miatt van a török, erre 1. még: E 14, 50k. 110. 203. 245. 264. 265. 305. 15, 118. W TR 2, 1797. 2694. 3, 3446. 3687. 5, 6159. Ul ) Vö. Th. Mündt, M. L-s politische Schriften I—IV. Berlin 1844k. I. 14kk: a reformáció kora mindent teológiai szempontból nézett, L. is a törökügyet teológiai szempontból nézte és kezelte. — Szekfü, Magy. Tört. IV. 109k. 112 ) Vö. Szekfü, Magy. Tört. IV. 147k.
