Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
bánása, a megtérés és megjavulás. Most még komorabban hirdeti, hogy a német nép megérdemelte a rátörő veszedelmet. Ebből azonban nem kell csüggedésnek vagy kétségbeesésnek következnie. Mert bízni kell Isten jóságában. Ha ezt bírjuk, akkor nincs ereje rajtunk sem töröknek, sem ördögnek. Izrael népét is egyedül Bábel királya tudta Isten félelmére tanítani. Ugyanígy a török is mester, arra tanít, hogy Istent féljük és imádjuk, különben egészen elrothadnánk bűneinkben. ,,Ha tehát segíteni akarunk magunkon, bánjuk meg bűneinket és tegyük jóvá a gonoszságokat. . ," e5 ) Az az örökös kiabálás, hogy a török rettenetes zsarnok, nem segít semmit. Ha nem volnánk gonoszok, akkor a büntető ostor sem volna rajtunk. Különösen intsék a tábori lelkészek a hadinépet, hogy ne vétkezzék többé, és imádkozzék. A gyülekezeti imádságra mindjárt mintát is ad. Csak az imádsággal felvértezve lehet sikeresen indulni a török ellen. 96 ) Ugyanezeket a gondolatokat fejezi ki a következő évben, 1542-ben kiadott irata is: Az Alkorán cáfolata? 7 ) Két seregről beszél benne, az egyik a mohamedán, a másik a keresztyén. Melyiket segítse az Úristen? Eddig a mohamedán törököket segítette a keresztyén törökök ellen. A mohamedán törökök ugyanis nem tudják, hogyan éljenek és mit higgyenek; ha volnának közöttük az Isten igéjének hirdetői, akkor talán máskép volna. De a mi keresztyén törökjeinknek vannak igehirdetőik s mégsem akarják őket hallgatni. 98 ) „Teljesen kétségbe estem azok felől, — írja, — akik a török ellen akarnak küzdeni, és mégis gyalázatosságokkal, erkölcstelenségekkel és mindenféle hibával terhelten gonoszabbak maguknál a törököknél, — mint aki tudom, hogy Isten nem fog adni s nem is adhat szerencsét ott, ahol ilvenek harcolnak érettünk." 99 ) 95 ) Uott 594, 29: Wollen wir uns nu lassen helffen und raten, So lasst uns Busse thun und die bösen stück, so droben erzelet, bessern. B6 ) L. e művének hatását bizonyítja Veit Dietrich azonos szellemű irata: Wie man das volck zur Buss und ernstlichem gebet wider den Turcken auff der Cantzel vermanen sol. Nürnberg 1542. (Megvan a Tudományos Akadémia Ráth György könyvtárában.) — Egyébként L. buzgólkodását a török ellen akkor méltányoljuk kellően, ha figyelembe vesszük, hogy sokszor támadt benne bizalmatlanság a hadjáratok vezetői iránt. Vö. E 7, 94. 184. 11, 367. 13, 110. 113. 14, 89. 90. 15, 123. 348. W TR 1, 206. 904. 2, 1359. 3, 3892. 4, 3997. 4597. 4803. 5, 6310. 97 ) Verlegung des Alcoran Bruder Riohardi, Prediger Ordens. W 53, (261) 272. Verlegung Mart. Luth.: 388—£96. 98 ) W 53. 391, llkk. — Vö. E 1, 333. 14, 112. 194. 15, 51. 99 ) W 53, 392, 35: Denn ich gantz und gar verzweivelt habe an denen, so wider den Turcken kriegen wollen Und doch mit lestern, unzucht und allerley mutwillen erger sind weder die Turcken selbs, \'s der ich weis, das Gott nicht wird noch kan glück geben, wo solche leute sollen für uns kriegen.
