Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.

pedig olyannyira bolondok, hogy azt tanítják, nem is illik a keresztyénhez, hogy a világi kardot forgassa vagy hogy uralkodjék. Ezen felül, — mennyire fegyelmetlen, vad nép a mi német népünk, sőt szinte félördögök, félemberek! — némelyek kívánják a török jövetelét és uralmát. És ezzel a tévelygéssel s gonoszsággal a nép közt Luthert vádolják, és ,,az én evangéliumom gyümölcsének" mondják, amiként nekem kell a parasztlázadás vétkét is hordoznom s mindenét, ami gonosz most a világon történik, jóllehet tudják, hogy máskép áll a dolog."

60

) Az evangéliom érdekében kell tehát igazolnia magát. A gyalázkodókhoz ugyan nincs szava, de azt akarja, hogy a sok ártatlan lelkiismeretet ne ámítsák tovább, ne vezessék félre, mintha a török ellen nem kellene harcolni. Luther az iratot Leó pápa bullájára való utalással kezdi. Idézi belőle a nevezetes 34. tételt. „Ebből a cikkből vehették, akik azt mondják rólam, hogy akadályozom és ellenzem a török ellen való harcot." Itt is magáénak vallja a tételt, és emlékeztet arra, hogy védte is. De nem tartja illő dolognak, hogy elfelejtették, miként állott akkor a helyzet, és mi volt számára az indíték. Most ragaszkodnak szavához és ott alkalmazzák, ahol nincs meg az alapja. „Ki ne tudna ilyen ügyességgel az evangéliumból is tiszta hazugságot csinálni és állítani róla, hogy ellenkezik önmagával?"

81

) Más60

) W 30/11, 107, 6: Es haben mich wol für funff iaren ettliche gebeten, zu schreiben vom kriege widder den Turcken und unser leute dazu vermanen und reitzen. Und itzt, weil eben der Türck uns nahe kömpt, zwingen mich solchs auch meine freunde zuvolenden, Sonderlich weil ettliche ungeschickte Prediger bey uns Deudschen sind

1 (als ich leider höre), die dem pobel einbilden, man solle und müsse nicht widder die Turcken kriegen, Ettliche aber auch so toll sind, das sie leren, Es zyme auch keinem Christen, das weltlich schwerd zu füren odder zu regiern. Dazu, wie unser Deüdsch volck ein wust wild volck ist, ia schier halb Teüffel halb Menschen sind, begeren ettliche der Turcken zukunfft und Regiment, Und solches yrthumbs und bossheit ym volck wird dem Luther alles schuld gegeben und mus „die frucht meines Euangelij" heissen, gleich wie ich auch mus der auffrur schuld tragen und alles, was itzt böses geschieht ynn der gantzen weit, so sie es doch wol anders wissen. — Vö. W TR 4, 3997. 61

) W 30/11, 108, 22: Aus solchem artickel mügen genomen haben, die von mir sagen das ich weren und widder raten solle, zustreiten widder den Turcken. Ich bekenne noch frey das solcher artickel mein sey und zu der zeit von mir gesetzt und verteid'ingt, Und wo es itzt ynn der weit stünde wie es dazumal stund, so wolt und must ich den selbigen noch itzt setzen und verteyd'ingen. Es ist aber nicht fein, das man so wol vergessen hat, wie es dazumal stund ynn der weit und was mein grund und Ursachen war, und behelt gleich wol meine wort und zeuhet sie anderswo hin, da solche Ursachen und grund nicht ist. Wer kund mit solcher kunst nicht auch aus dem Euangelio eitel lügen machen odder furgjben, Es were widder sich selbs?