Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
84 kájában megelőzték Luthert, 25 7) mégis méltán lett az ő személye és liturgikus tevékenysége — különösen 1523-tól fogva — az egyház istentiszteleti életére korszakos jelentőségűvé. 1523-ban jelent meg a reformátornak Von Ordnung Gottesdiensts in der Gemeine című irata, 25 8) amelynek az élén ezek a — lutheri reformációt jellemző és anyaszentegyházunk nemes történeti értékelését hirdető — szavak állanak: „ Der Gottis dienst der itzt allenthalben gehet, hatt eyn Christliche feyne ankunfft gleych wie auch das predigampt, aber gleych wie das predigampt verderbt ist durch die geystlichen tyrannen, also ist auch der gottis dienst verderbt durch die heuchler. Wie wyr nu das predigampt nicht abethun, sondern widder ynn seyn rechten stand begeren tzu brengen, so ist auch nicht unser meynung, den gottis dienst auff zuheben, sondern widder ynn rechten schwang tzu bringen". 25 9) A vasárnapi istentisztelet — a matutina és vespera mellett — a mise, prédikációval és a szentség kiosztásával. 20 0) Míg a „Von Ordnung Gottesdienstes in der Gemeine" liturgikus megállapításai csak a nagy általánosságban mozognak, addig az ugyancsak 1523-ból való Formula missae et Communionis pro Ecclesia Vuittembergiensi már sokkal nagyobb részletességgel foglalkozik az evangélikus istentiszteleti élet kérdéseivel és egész mise-rendet is ad. 26 1) A Formula missae nem valami új találmánnyal akarja meglepni az egyházat, hanem a római mise megtisztításával — tehát a meglevő elemekből kíván evangélikus misét adni a keresztyénségnek: „Imprimis itaque profitemur, non esse nec fuisse unquam in animo nostro, omnem cultum dei prorsus abolere, 25 7) Lásd Fendt: Der lutherische Gottesdienst des 16. Jahrhunderts c. művében a K. Kantz nördlingeni karmelita-prior nevéhez fűződő első evangélikus misének a leírását a 89. és köv. o., azután Karlstadt miséjét a 99. és köv. o. 25 8) W. XII : 31. és köv. o. 25 9) Különös részletességgel foglalkozik ez az irat a hétköznapok reggeli (matutina) és esti (vespera) istentiszteletének rendjével. 2 8°) A mise énekes részeinek értékét, tiszta keresztyén jellegét külön is hangsúlyozza a reformátor: „Das gesenge ynn den sontags messen ... las man bleyben, denn sie sind fast gutt und aus der schrifft getzogen ...". — Clemen i. m. 26. o. 26 1) Különösen ebben az összefüggésben sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Luther —• ha félreértés nélkül használható ez a kifejezés — nem volt ú. n. vérbeli liturgus. Ennek bizonysága az a tény, hogy a helyett, hogy az oltári szentség teljes evangélikus gazdagságának megfelelő mise-rendet alkotna reformátori munkájával — amelyben helyet nyerne az osztatlan ősi egyház egész liturgikus öröksége —, csakis a meglevő római mise anyagára kénytelen szorítkozni, mert részleteiben, egész fejlődésében nem ismerős a liturgia történetével, amint ez kitűnik a következő kijelentéséből: „Unde et in priscis patribus et primitiva Ecclesia nullum exemplum legimus ritus huius plénum, nisi in Romana Ecclesia". — Clemen i. m. 31. o.
