Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
Bevezetés - 1. §. A liturgikus mozgalom és az alapját képező evangélikus egyházfogalom
4 Amikor az elmúlt évtized megrázkódtatásaiban minden összeomlani és elpusztulni látszott, akkor tűnt fel újra az előbb még büszkén önmagában bízó „felvilágosult" ember beborult életében az az egyetlen hajó, amely a pusztulás örvényén keresztül is biztosan halad előre, mert kormányosa: Jesus Hominum Salvator! . .. Amikor az emberi bölcseség: a racionalizmus, pantheismus, kultúrprotestantizmus csődöt mondott és a különféle „kegyes közösségek" igazi mivolta is meglátszott, akkor egyre erősebben tört fel a vágy a megrabolt és az önámításból az élet vergődése közben keservesen kiábrándult lelkek ből: vissza a teljes evangéliumhoz, vissza a Jézus Krisztusban lett isteni kinyilatkoztatás örök hordozójához, — vissza az egyházhoz! Nemrégiben még csaknem általános divat volt vallást és egyházat szembeállítani és jóformán kizárólagosan uralkodó volt a hamis „protestantizmus" szerencsétlen kettős egyházfogalma, amely az „ecclesia visibilis" és „ecclesia invisibilis"-ről szóló, mind a szentírással, mind pedig az anyaszentegyház hitvallásaival ellenkező tanításával rettenetes pusztítást végzett. A Schleiermacher örökségéből tengődő ilyen „protestantizmusának a „látható egyház"-a csak emberi társulat, — Isten, az Úr Jézus Krisztus pedig igen kényelmes elosztással a „láthatatlan egyház"-zal együtt valahol a levegő és a képzelet világa közt lebegett. Nyilvánvaló, hogy ennek a „protestantizmusának semmi köze se volt a lutheri reformációhoz: az evangélikus keresztyénséghez, amelynek a számára — gondoljunk csak egyebektől eltekintve a kegyelmi eszközökről szóló tan tiszta evangéliumi realizmusára! — az egyház minden kétségen kívül a Jézus Krisztustól itt a földön alapított üdv- (kegyelmi-) intézmény, amelyben az evangéliummal és a szentségekben valósággal jelenlevő Űr a lelkipásztori hivatal szolgálatával maga gyűjti egybe az embereket és ahol őket a vele való hitbeli közösséggel megtartva, üdvösségre viszi. 1) 1) A reformátor a Genesis-comment.-ban így szól: „Ecclesia enim comprehendit in se Deum conversantem nobiscum ita, ut vivificet, custodiat et sanet nos et ista cohabitatione hoc operetur: ut sit domus Dei et porta coeli in hac vita..."! — W. XLIII : 600. V. ö. ezt még a Confessio Augustana-ban a IV. és az V. cikknek az összefüggésével: „Ut hanc fidem consequamur, institutum est ministerium docendi evangelii et porrigendi sacramenta". Conf. Aug. V : 1. — Müller: Die symbolischen Bücher (idézve ezután: Symb.) p. 39. Az Ágostai Hitvallás VII. cikkének ismeretes mondatrészét a „congregatio sanctorum"-ról semmiképen se szabad ugyanebből az összefüggésből kiszakítva, az evangélikus egyházfogalom teljes meghatározásának te-
