Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Temetőben

51

Kísértetek közt pályámat ha futván, Meginog lábam az erénynek útján:

Csak te emelsz föl s megbocsátod vétkem — Oh, maradj vélem!

Végre ha eljön az utolsó óra,

S a végső nagy harc vár rám. bajvívóra, Benned halálom édes álom lészen —

Oh, maradj vélem!

Temetőben.

Múló a világ, virágja lehull,

Csillag leesik, minden megavul. Legszebb örömünk víg napja leszáll, Mindent megemészt a sír, a halál.

De túl a síron, ezt vallja hitünk:

Valódi hazánk partján kikötünk;

S míg itten a szív mély gyászban eped, Ott szűnik a köny, a seb beheged.

Oh, drága remény, jer szállj le ide.

Oh, szállj ide, s ülj e sír fölibe;

S ha a kesergő itt sírva fakad, Nyugtassa meg őt te szent ajakad.

4*