Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Költemények és énekek - Oh, maradj vélem!
50 S megmosta lelkem Szent vére hófehérre És megnyugtat érdemében — Él Isten az égben! Élsz, Atyám, nagy Isten! Megállók a hitben Rendületlenül. Te vagy én kősziklám, Bár az ég esik rám S a föld összedűl. Számlálva hajam szála, Van, ki áldjon, megsegítsen: Élsz, Atyám, nagy Isten! Öli, maradj vélem! Teljes szívemből tégedet szeretlek, Oh, térj be hozzám s én el nem eresztlek, Te vagy, oh, Jézus, nyugalmam, reményem, Oh, maradj vélem! Oh, maradj vélem, ha napom leszálla, Reáborulván bánat éjszakája; Te vezetsz engem csillagként az éjben — Oh, maradj vélem! Ha sírba tettem mind, akik szeretlek, És nehéz szívvel zokogok felettek: Te mutatsz égre, feltámadt vezérem - Oh, maradj vélem! Hogyha lefonnyad örömöm virága S búsan csorog rá könnyeimnek árja, Te örömforrást akkor is nyitsz nékem — Oh, maradj vélem!
