Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Esdeklés bűnbocsánatért

47

Esdeklés bűnbocsánatért.

Oh, mennybéli Felség,

Oh, magas Istenség, íme, én szegény Előlied pirulva,

Lábadhoz borulva Esd ve kérlek én:

Ne büntess és el ne vess Szent orcád elől, mert érzem S mélyen bánom vétkem!

Nincs, oh nincs nyugalmam, Csak gyötrő fájdalmam,

Hogy bűn terhe nyom.

Sátán, csapdosásod Érzem s mardosásod —

Hol vagy irgalom?

Porba hullt napom s lehunyt, Ah, ki adja vissza nékem Eltűnt békességem!

Fényes hajnalcsillag,

Jézus, téged hívlak, Üdvösségemet,

Mert te mondod, nékem,

Hogy öröm van égben Megtérő felett,

S angyalok vigadnak ott A bűnösnek könnyes arcán,

S megszűnt lelki harcán.

Érzem segedelmed,

Mely által kegyelmet Istentől, nyerek.

Érzem újulásom És felvidulásom,