Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Költemények és énekek - Lesz még egyszer ünnep a világon
38 Nehéz időkben szomorú napokra Jutottunk. Hűket honfi bú epeszt; Honszerelemnek égő csipkebokra Jaj, hervadozni, hamvadozni kezd. De ifjainkban szent tűz gerjedez: Old le sarud, apáink földje ez! S apáink édes nyelvén kél imánk: Hozz, óh hozz Isten szebb jövőt reánk. Lesz még egyszer ünnep a világon. „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ Zengsz óh költő s visszhangzik szavad. Lesz virág a tan, gyümölcs az ágon, S nép, erényben boldog és szabad. Most nem az, nem! Élvén is halottan, Bűn-fertőben teng-leng itt e nép, Az Istentől sújtva elhagyottan, Mert elhagyta áldó Istenét. Pattanjon fel sírok lomha zára, Ti próféták, ne aludjatok! Míg hajnal jő a vak éjszakára, Hadd harsogjon bátor ajkatok. Száraz csontok szerteszét hevernek, Álljatok meg e csontok felett, Ha ti szóltok, mind életre kelnek, S lelket nyernek ők halál helyett. Telve hitel s lélektől megkenve, Keljetek föl szent apostolok! Ha megoldik buzgalom tűz nyelve, Millió szív újra égni fog; Égni forrón és lángolni hűen, Uram, a te szent oltárodért, És nem csügged el kicsinyhitűén, Ha kemény harc próbál és kísért.
