Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Költemények és énekek - Régi dal
35 Itt zsong szívemben ének és ima, Gyermekkoromból túlvilági hang, Hozván erőt élet tusáira, Mint olajággal megtérő galamb. Szívből szakadt imám ha szívbe mélyedt, Ez is a lélek műve volt csupán; Mily édes az Űr! kóstoltam tevéled Istennek népe, annyi év során! Fogadd hálámat én jó Istenem, Ezen fölséges szép szolgálatért, Mit rám bízott irgalmad kegyesen, Munkámban rejtvén el az égi bért. Nem voltam méltó ily nagy jutalomra, Bár megdicsőült bennem szent erőd; Lelkem vezéreld! lm sarum megoldva, Meghatva vallom ezt orcád előtt. Régi dal. Haragos és bús az orcád, Édesanyánk, Magyarország; Ülsz bú-gondban, feketében, Hej, rossz csillag jár az égen! Szép csillagod alig derült, Megint felhők közé merült; Hull reményed koszorúja, Süppedékeny utad újra. Prófétáid akik voltak, Sorsod felől nem így szóltak; Kai’unk, agyunk, égő szívünk Mind azt mondja: van még hitünk! 2*
