Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Áldásom az ő szent nevén

SÁNTHA KÁROLY KÖLTEMÉNYEIBŐL ÉS ÉNEKEIBŐL.

Áldásom az ö szent nevén.

Anyám, anyám, szegény anyám,

Ki meghajolsz bú-gond miatt: Húnyó napodnak alkonyán Kezed csókolni jött fiad.

Agg törzsnek én lehajtó ága,

Virágba vonnám koronád;

De koronád a jobb világba Vár, fonnyadatlanul reád.

E földön itt nem nyílt neked.

Egy szál virág se nyílt soha;

Láttad, hogy az üdv integet,

De elkerült, el mosolya.

Hitednek mécsével derítéd A lemondásnak éjjelét;

S fohász ha szállt s ha hullt veríték Oly szép világ tárult eléd.

Óh szép világ a hűeké,

Kik bízva tűrnek — óh mi szép!

A drága jobb rész ezeké Föld nem övék, — övék az ég. , Egy cseppnyi könnyel itt nem ér fel Tengernyi gyöngynek halmaza;

Ez, tőrbe ejt csalóka fénnyel,

Az, édes-fájón hív haza.