Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Epilógus

28

Könyvek-könyve, térdre esve Szívom mézed reggel-este,

Estém itt, jöjj csendes álom,

Szebb életre hív halálom —- A test lesz csak szálló köddé,

Él a lélek, él örökké!1)

Hogy ennek a csupa szívembernek énekei menynyire a szív mélyéből fakadtak, erre ékes bizonyság az, hogy énekei egyúttal szinte kivétel nélkül leikétől lel- kezett imádságok. Énekeit maga is imádságnak szánta. Ennek világos bizonyítéka „Buzgóság“ című imádsá- gos könyve, amelybe énekei jó részét felvette Itt van utolsó nyitja lelkének. Imádkozva énekelt és énekelve imádkozott. Imádkozva borult le Isten örök dicsősége előtt, imádkozva merült el lelke a Krisztus szenvedéseinek mélységeibe s úgy hozta fel számunkra onnét e „drága kincseket“. „Hogyha beléd merült lelkem, mindig drága kincset leltem“. Imádságának, énekének tárgya közös: esdeklés a bűnbocsánatért.

íme, Sántha Károlyban Isten nagy áldást adott éneklő evang. egyházunknak. Adjunk érte hálát Istennek úgy, hogy vegyük kezünkbe énekeit s az ő csudálatos szép énekei segítenek előre bennünket azon az úton, hogy a föld göröngyei, az élet sűrű felhői között is lássuk dicső célunkat és Jézus nyomdokán járva, élte világát követve, eljussunk jóságos mennyei Atyánk szent színe elé és az angyali seregekkel együtt dicsőítsük őt, aki úgy szerette e bűnös világot, hogy egyszülött fiát adta érette, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

„Ha minden egyes egyházi ének egy-egy drága ajándék Istentől számunkra, mennyivel nagyobb érték

1) Ez a hitvallásszerű költeménye a költőnek a „Harang- szó“-ban éppen halála napján jelent meg. mikor „estéje“ és a „csendes álom“ megjött,