Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A költő
19 kiterjedésű, népes tolna-baranya-somogyi egyházme- gyének Sántha Károly háza szellemi és irodalmi központjává lett, noha a megye legszélén volt. Sok áldás fakadt ebből az egész egyházmegyére. Mint igehirdetőnek, Sántha Károlynak szava kihallatszott gyülekezetéiből és elhatott az egyházmegye minden részébe. Az egyházmegyének, az egyházmegye valamennyi gyülekezetének, bonyhádi tanintézetének, ha valami ünnepe volt, az ünnepi szónok rendesen a költő Sántha Károly volt. Beszédei bővelkedtek költői szépségekben és sugározták a szív melegét, egyúttal mindig és mindenkor a Krisztust és csak a Krisztust prédikálták, róla tettek tanúbizonyságot. Ügy gyülekezetében, mint az egyházmegye ünnepélyein nem akart hirdetni mást soha, csak a megfeszített és feltámadott Krisztust. Lelkipásztori, igehirdetői szolgálatát nemcsak a legnagyobb méltóságnak tartotta, hanem élete legdrágább jutalmának is tekintette. Boldoggá tette ez a szolgálat. Ebbéli felfogását, lelkészi szolgálatáról való emelkedett véleményét saját maga fejezi ki leghívebben „Pályám fordulóján“ című költeményében, melyet 25 éves lelkészi jubileuma alkalmával írt. A költő. Sántha Károly mint lelkész elsősorban sárszent- lőrinci gyülekezetéé, azután egyházmegyéé volt, mint költő az egész nemzeté, mint énekköltő pedig egész magyar nyelven beszélő evangélikus egyházunké. Az énekköltőnek hatása túl terjed nemcsak egyházmegyéje, egyházkerülete határain, amelyben énekei a hívek ajkán élnek, hanem túl terjed a csonka ország határain, túl terjed a tengereken s azok az ének meragadó erejével összekötő kapcsot alkotnak a világ minden részén szétszórt magyar nyelvű evangélikusok között. 2*
