Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A lelkipásztor

17

A nélkülözésnek ezeket a nehéz napjait is enyhíteni igyekezett a „lőrinci otthon“. A disznóölések alkalmával szinte minden házból szántak a jó öreg tisztelendő úrnak is egy kis „hazait“. Képzelhető, hogy nehéz napjai, sok keserű falatja között nemcsak megelégített, hanem meg is nyugtatott az a lőrinci falat, amelyben a legértékesebb nem is a falat volt, hanem a vele jött szeretet. 1923-ban szeretett élettársát kísérte el utolsó útjára azért, hogy 1928 szeptember 9-én ő is kövesse a Farkasréti temetőbe. A költő otthonának, a „kis falum“-nak örök emléket emelt egyik szép költe ményében.1)

A lelkipásztor.

Sántha Károly 44 évig folytatta lelkészi szolgálatát. Ez alatt az idő alatt az az enyhelelkű Sántha Károly, akinek szelíd kék szeméből a szeretet, a jóság sugárzott, aki a sokszor megáldott, sokszor megénekelt édesanyától nemcsak éneklésben örvendező hitet, hanem szinte nőiesen gyengéd, meleg kedélyt is örökölt, folyton azon igyekezett, hogy Megváltója nyomán ő is elmondhassa: Én vagyok a jó Pásztor. Pásztora, édesatyja, szerető barátja igyekezett lenni nyájának, gyülekezetének. Pályaválasztása előtt az volt a gondolata, hogy gyógyításra és pedig a lelkek gyógyítására szenteli életét; ezt a nemes célt sohasem tévesztette szem elöl. Amint ő maga jánosi lélek volt, a szeretet hírnöke és énekese s alig-alig van költeménye, amelyben a szeretetnek is valamiképen hangot ne adna, az volt az igyekezete, hogy mindenek fölött a szeretetet ápolja gyülekezete körében. Az egyetértést ápolni, az ellentéteket kiegyenlíteni, félreértést el*) Lásd a füzet végén.

2