Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)

Jegyzetek

nyára; továbbá W. Walther: Das Erbe der Reformation I. Die normale Stellung zur Bibel, 96. skk. 1. O. Ritsehl: Dogmengeschichte des Protestantismus I. 69. skk. 1. 17

3 Nullus alium in scripturis spiritualibus intelliget, nisi eundem spiritum sapiat et habeat. W IV. 305, 11. — Ficher, Röm. II. 66, 18.: Quia Apostolus in spiritu loquitur, ideo non intelligitur nisi ab iis, qui in spiritu sunt. 17

4 Spiritus enim solus intelligit Scripturas recte et secundum Deum. Ficker, Röm. II. 165, 25. V. ö. a Magnificat magyarázatában W VII. 546, 24. sk.: Denn es mag niemant got noch gottes wort recht vorstehen, er habs denn on mittel von dem heyligen g eist. 17

5 V. ö. E. Seeberg: Luthers Theologie, 173. és 190. skk. lapjain az Igéről szóló fejtegetéseket; továbbá Der Gegensatz zwischen Zwingli, Schwenckfeld und Luther c. tanulmányát (Reinhold Seeberg-Festschrift 1929. I. köt. 43—80. 1.). Seeberg nem csupán a rajongókkal szemben, hanem általában véve hangsúlyozza Luthernak konkrét, a történeti Igéhez kötött szellemfogalmát, mint Luther theológiájának úgyszólván ifő és legjellemzőbb gondolatát. > 17

6 A szóhasználat következetessége szempontjából tulajdonképen ,,Szellem"-et kellene mondanunk, mert viszont a spirituális intelligencia annyi mint „szellemi" s nem „lelki" megértés. A spiritus, rcvevfxa ,,lélek"-kel való visszaadása meggyökeresedett theologiai terminológiánknak olyan hiányossága, amelyet egységes állásfoglalással kellene megszüntetni, m jjj 39gk.; Et nota, quod Scripture virtus est hec, quod non mutatur in eum, qui eam studet, sed transmutat suum amatorem in sese ac suas virtutes. 17

8 Hirsch—Riickert, Hebr. 149, 2. sk. : Sicut verbum dei est purissimum et optimum, ita facit eum qui adheret ei similem sui et omnino, quiequid ipsum habet et potest, impertitur suo adherenti et credenti. 17

8 W II. 509, 14. 180 -yy iix. 191, 17.: Ita et Scriptura loquitur et apparet ad módúm, quo sumus dispositi. III. 176, 24.: Qualis enim quisque est, taliter iudicat. i«i Nullus enim loquitur digne nec audit aliquam Scripturam, nisi conformiter ei sit affectus, ut intus sentiat, quod foris audit et loquitur, et dicat: Eia, vere sic est! W III. 549, 33. skk. V. ö. W V. 107, 14.: Nam experientia ojms est (ut saepe diximus) ad intelligenda verba dei. 18

2 W IV. 305, 17.: Quare plenarium intellectum moralem huius psalmi ( — '119.) credo spiritum sanctum sibi soli reservasse. is« IV. 318. sk. 1.: Omnis locus Scripture est infinite intelligentie: ergo quantumque intelligis, non superbias, non répugnés alteri, non résistas, quia testimonia sunt, et iste forte videt, quod tu non vides ... Quocirca Semper est proficere in intelligentia Scripture. — IV. (330, 28. : Sane ut et nos gratiam dei agnoscentes fateamur, nos proficere seribendo et legendo. isi W IV. 180, 14. skk.: Non sunt prohibendi etiam recentiores interprétés Scripture, sicut stulti quidam obstinate in suis doctoribus morantur

... cum spiritus exuberans Semper novis Ecclesiam aquis irrigat. 18

5 Ficker, Röm. II. 165, 17. skk.: ISimili temeritate aguntur Thomiste, Scotiste et alie secte, qui scripta et verba suorum authorum ita defendunt, ut spiritum non solum contemnant querere, sed etiam nimio venerationis zelo extinguant, satis