Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 2. Luther reformátori fejlődése
római levélről tartott előadás skolasztikus kifejezéseiből egész tekintélyes jegyzéket lehetne összeállítani. Ide lehetne sorozni az eredendő bűnben a fomes fogalmának a megtartását. A non imputatio és reputatio fogalmaitól még el is tekinthetünk, mivel ezek bibliai kifejezések. (Zs. 32, 2. Róm. 4, 3., Zs. 106, 31.) 23 6 Mindezeknek kiemelését azért tartjuk szükségesnek, mert Holl és tanítványai ezeknek a skolasztikus gondolatoknak a jelentőségét minél inkább kisebbíteni igyekeznek, ami összefüggésben áll azzal a törekvésükkel, hogy éppen Luther legelső irataiból mutassák meg az igazi, eredeti Luthert. 23 7 Azt nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy éppen a római levélről tartott előadás Luther reformátori fejlődésének leghatalmasabb dokumentuma, de éppen azért, hogy Luther további fejlődésével szemben se legyünk igazságtalanok, kénytelenek vagyunk a Luther pályája kezdetén még erősen érvényesülő történeti és szellemi megkötöttséget nagyobb mértékben hangsúlyozni, mint azt Holl és követői teszik. Mivel Luther 1517-től kezdődő reformátori fellépésére a közvetlen indító okot bizonyos egyházi visszaélések adták, azért röviden áttekintjük még Luther egyházkritikájának kezdetét első előadásaiban. Anélkül, hogy Luther egyházfogalmára itt bővebben kitérnénk, megállapítjuk, hogy úgy a zsoltár-, mint a római levél-előadás folyamán Luther a hierarchikus egyházszervezet hívének mutatkozik. A prelátusok, vagyis egy szóval a hierarchia előtt való engedelmes meghajlás biztosítja a hívek számára az egyház kebelében való megmaradást. 23 8 Azonban az egyházi hivatalt (vagy rendet) s annak viselőit már itt megkülönbözteti egymástól s az egyház fennmaradását a hivatalhoz köti. 23 9 Ennek a különbségtételnek az alapján azután Luther már a zsoltárelőadásban meglepő éles hangon ostorozza az egyházi hivatal méltatlan betöltőit, papokat, szerzeteseket egyaránt és ez a kritika a római levél előadása folyamán egyre inkább fokozódik és öntudatosabbá lesz,. A prelátusok nemcsak hogy maguk teljesek mindenféle bűnökkel, hanem az evangélium helyett meséket és hiábavalóságokat prédikálnak; akik az egyház javaival élnek,
