Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)

Jegyzetek

22

3 Erl. op. lat. var. arg. I. 23. L Clemen, 4, 428. 1. W IV. 330, 28. sk. 22

4 W TR III. 3232/a sz. Ennek a feljegyzésnek néhány változatában a helymeghatározás így szól: „auff diser cloaca." V. ö. 3232/b sz. és TR. II. 1681. sz. —'Ezt azután Luther rosszakarói siettek is ellene gúnyosan felhasználni. Eltekintve attól, hogy bárhol is történt a

1 felfedezés, az nem von le semmit annak jelentőségéből és értékéből, mégis utalunk arra, hogy a „cloaca" betoldás tulajdonképen az eredeti cl rövidítés későbbi, 'nyilván hibás feloldásán alapszik. Hogy a rövidítés eredeti értelme mi lehetett, azt bajos eldönteni. V. ö. E. Stracke i. m. 121. 1. 2. sz. jegyzet és O. Scheel: Martin Luther II. 433. 1. 13. sz. jegyzetét. 22

5 Ficker, Röm. II. 109. sk. 1. 226 \y 32. Luthernak Aristotelesszel s a filozófusokkal szemben táplált ellenszenve már a Sententiákhoz írt jegyzetekben is kimutatható, de még nem a iustitia fogalmával kapcsolatban: W IX. 43, 5., 57, 11. 22

7 Ficker, Röm. II. 121, 10.: „Justitia" et „iniustitia" multum aliter, quam philosophi et iuriste accipiunt, in Scriptura accipitur. V. ö. már az előadás elején II. 1, 10. skk., továbbá II. 199, 7. skk., 271, 29. stb. 22

8 Hoc est esse deum: non accipere bona, sed dare, ergo pro malis bona retribuere. W IV. 269, 25. — Ezzel szemben ez a párhuzamos meghatározás: „Est enim omni iudicio rationis divinitatis hoc proprium et decens sibi sufficere, nullius indigere et aliis gratis benefacere" ' (W IV. 278, 15.) — még majdnem teljesen a skolasztika gondolatvilágát tükrözteti. 22

9 K. Holl: Die Rechtfertigungslehre in Luthers Vorlesung über den Römerbrief, mit besonderer Rücksicht auf die Frage der Heilsgewissheit. Ges. Aufs. I. 111—154. 1. Ezenkívül: Die Rechtfertigungslehre im Licht der Geschichte des Protestantismus. Ges. Aufs. III. ^25—557. 1. — Luther megigazulási tanának Holl által való kifejtése nem talált általános elismerést; v. ö. különösen W. Walther (kritikáját a Neue Kirchl. Zeitschr. 1923. évfolyamában. — Holl kétségtelenül igen fontos szempontot emelt ki akkor, amikor Luther megigazulási tanában Isten egyedülhatóságát (

AlleinWirksamkeit Gottes) emelte ki, mely minden emberi közreműködést kizár. Az is bizonyos, hogy Luther szerint a megigazulásban az igaznak nyilvánítás (iustum reputari) és igazzá tevés (iustum efficere), vagyis a megújulás szorosan'összetartozik. Mindazáltal Holl hibája az, hogy az istenfogalomnak túlságos előtérbe állításával nagymértékben a saját gondolatai szerint magyarázza Luthert. Krisztusnak a megigazulásban való jelentőségét illetőleg egyoldalúan Luther „krisztusmisztikáját" (Christus in nobis) hangsúlyozza, a „propter 1 Christum", vagyis Krisztus objektív, kiengesztelő munkájának a rovására. Különösen pedig abban mutatkozik Holl erősen egyéni felfogása, hogy a későbbi Luthernál az üdvbizonyosság nagyobb fokú érvényesülését melanchthoni irányban való sülyedésnek tartja Luther gondolkozásában. — Meggyőződésünk szerint már csak azért sem szabad Luther reformátori megigazulási tanát a maga genuin tisztaságában éppen első előadásaiban látni, mivel ekkor még nem fejlődött ki szentségtana, amely pedig a megigazulási tannal a legszorosabban összefügg, azt lényeges tekintetben kiegészíti. 23

0 Ficker, Röm. II. 1. 1.; v., Ö. a hasonló témamegjelölést a gloszszák elején is I. 1, 7. skk.