Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)
I. LUTHER, MINT PROFESSZOR - 3. ELŐADÁSAINAK MEGVÁLASZTÁSA.
19* ennek a római és korinthusi levelekről tartott előadásait. A kiadáshoz írt előszóban pedig nem mentség, hanem inkább szemrehányásképen mondja, hogy hát miért nem adta ki Melanchthon maga előadásait, ezenkívül félig tréfásan, félig komolyan megfenyegeti, hogy „ellopja" s kiadja még a Genesisről, Máté és János evangéliumáról tartott előadásait is, 7 2 aminthogy az utóbbit egy év múlva Melanchthon sértődött tiltakozása ellenére csakugyan ki is adta, 3. ELŐADÁSAINAK MEGVÁLASZTÁSA. Felvethetjük azt a kérdést, hogy milyen szempont szerint válogatta ki Luther a magyarázandó szentírási könyveket? A theologiai fakultás szabályzata ezt ugyanis nem határozta meg s így a választás az előadó, jelen esetben Luther tetszésére volt bízva. Első előadásait illetőleg ugyan nem nyilatkozik vezérlő szempontjairól, mégis aligha tévedünk, ha ezeknél elsősorban szubjektív szempontok érvényesülését tekintjük döntőnek. Hogy először a zsoltárokat magyarázta, azzal indokolható, hogy az egyház istentiszteleti gyakorlatában ezzel a könyvvel került legközvetlenebb kapcsolatba. Ennek egyes részleteit imádkozta a horákon és inatutinákon, ez maradt mindvégig Luther kedvelt imádságoskönyve. így szinte természetes, hogy bibliai előadásait ezzel a könyvvel kezdte meg. Ezután egymásután a római, galáciai és héberekhez írt levél magyarázata következik, amelyekhez való fordulását viszont vallásos gondolkodásának erre az időre eső, belső küzdelmekkel teljes fejlődése teszi érthetővé. Ezektől az iratoktól várta ugyanis és kapta meg a választ az isteni igazságossággal és az ember megigazulásával foglalkozó és tépelődő lelke kérdéseire. Miután e tekintetben megnyugváshoz jutott, visszatért a Zsoltárok könyvéhez, melyet Pál apostol levelei mellett a Szentírás „legelőkelőbb" (nobilissimum) könyvének tartott s amely őt, saját bevallása szerint, leginkább foglalkoztatta. 75 Későbbi előadásainál a gyakorlati — építő szempont lesz elsősorban irányadó. Harmadszori zsoltárelőadásában különösen hangsúlyozza azt, amiben egyébként általában a zsoltárok sajátos értékét látja: Isten dicsőítését s a hálaadást. 2*
