Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

BEVEZETÉS

2* Luther theologiájának főgondolatait a szellem- és eszmetörténeti módszer alkalmazásával hozza összefüggésbe a középkori skolasztikus gondolkozókkal és a humanizmussal s mutatja ki ezekkel szemben Luther sajátosságait és önállóságát. Általában véve örömmel állapítható meg, hogy a Luther-kutatás újabban annyira fellendült, hogy a theologiai tudomány mai helyzetének egyik leglényegesebb vonását teszi s vannak, akik egyenesen Luther-renaissanceról beszélnek. Még a legtöbbet emlegetett s legtöbb főképviselőjében kálvini alapon álló ú. n. dialektikus theologia is sokat hivatkozik Lutherra, sőt például Gogarten határozottan Lutherhez óhajt visszatérni.' Ebbe a Luther-kutatásba a magyar theologiai munkásságnak is bele kell kapcsolódnia, már csak azért is, mert ez egyik legfontosabb útja és módja annak, hogy a reformáció egyháza önmagára eszméljen s felismerje a maga különleges hivatását éppen a mai keresztyén-egységre való törekvésekben. Másrészt azonban éppen ezért nem szabad megelégednünk egyszerűen a német theologiai kutatás eredményeinek átvételével, mert ennél mindig megvan az a veszély, hogy Luthert csupán német szempontok szerint nézi és méri, benne éppen a német nemzeti hőst látja. Ez volt a múltban is legalább egyik főoka Luther megnemértésének és annak, hogy Luthert a magyar protestantizmus sem tudta igazán lelkébe zárni. Különben nem lenne most szükség arra, hogy Luthert „újra felfedezzék". Jelen tanulmány csupán szerény kísérlet és kezdet óhajt lenni ebben az irányban. Luther egyetemi előadásairól s azoknak fennmaradt emlékeiről akar áttekintést nyújtani s ezen az alapon néhány, főleg Luther első előadásaival kapcsolatos problémáról. Luther egyetemi tanári voltát ugyanis reformátori munkásságának értékelésénél meglehetősen el szokták hanyagolni s inkább csak annyiban méltalják figyelemre, hogy Luthert szembeállítsák önmagával: a világmozgalmat előidéző, hősi lelkű prófétát a hatásában szűkre korlátozott szerény, csendes tudóssal. Pedig Luther azóta, hogy 1512 október 19-én Wittenbergben a theolögia doktorává avatták, rá három nappal pedig a theo-