A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Szontagh Vilmos: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény, az állam és jogelmélet szempontjából.
attól függ, hogy azt milyen jogalanyi minőségben létesíti, ami viszont attól függ, hogy a szóban forgó jogviszony felőli rendelkezések a közjogban, közelebbről az egyház jogban, vagy pedig a magánjogban foglaltatnak-e. Ezek a vitás kérdések már természetszerűleg kívül esnek az E. A. 329. §-ában felsorolt eseteken s ha az egyházi törvényszék netalán ilyen, a szó sajátos értelmébeni magánjogi viszonyból származó vitákra vindikálná maga részére a döntés jogát, az érdekelt felek teljes jogalappal tiltakozhatnának ez ellen s kívánhatnák vitás ügyüknek a polgári bíróságok általi intézését. Ezek az ügyek ugyanis már kivül esnek a csupán egyházi közviszonyok intézésére vonatkozó egyházi autonómia körén. Az E. A. 414. §-a úgy mondja, hogy alkalmazásra kerülhetnek polgári anyagi magánjogunknak az egyházi törvényekkel és szabályrendeletekkel ellentétben nem álló szabályai. Ez a rendelkezés előfeltételezi természetesen, hogy az egyházi törvények és szabályrendeletek magánjogi viszonyokat is rendezhetnek. Ez azonban — mint kimutattuk — tévedés, mert az autonómia körében statuálható jogszabályok csak az egyházi közviszonyokat rendezhetik s így jellegük szerint csak közjogiak lehetnek s mint ilyenek a magánjogi szabályokkal nem is juthatnak ellentétbe. Magánjogi viszonyokra vonatkozó statútum ma már nem alkotható. Az anyagi magánjog rendelkezéseire való utalásnak azon^ ban megvan a maga indoka és ez a következő: A feladat adott esetben a maga külső megjelenési formájában mindig az, — amint ezt már leszögeztük — hogy egy közigazgatási jogviszony tartalma egy konkrét esetben megállapíttassék. Ennek a konkrét jogviszonynak a megállapítása azonban, miután annak során mégis tulajdonról, birtokról, használatról, haszonélvezetről, bérletről, haszonbérletről, zálogról, szolgalomról, — mint a szóban forgó közjogi jogviszony tartalmáról _ lehet benne szó, végül is csak az ide vonatkozó magánjogi szabályok alkalmazásával lesz eldönthető, de mindez nem indokolhatja azt, hogy itt magánjogi vitákról beszéljünk, mert az ügyeknek ez a magánjogi vonatkozása csak intern jelentőségű s nem alterálja az ügynek extern közjogi jellegét. Ami pedig közelebbről az egyházi jogszabályoknak a magánjogiakkal való nem ellentétességét illeti, ez helyesen úgy ér-
