A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
és egyházi elem megértő együttműködésével vette kezdetét s ez: a megértés csendül fel Péchy Tamás szavaiban is, aki elnöki megnyitójában a két elem együttműködéséről a következőkben emlékezett meg: „... ha meggyőződésem az is, hogy tulajdonképpen minden ág. hitv. ev. protestáns ember bizonyos fokig pap is, önmaga és ha ez a felfogás vonul át minden intézményünkön, akkor amidőn minden egyházi funkcióban a tulajdonképpen hivatott lelkészeken kívül a világi elemekből is hivatottakat állított az egyház; szükséges, hogy ez a két elem együtt; működjék közre a közjó előmozdítására." 13 ) Kérdés már most, hogy e két elem megértő együttműködéséből miként alakult ki a világiak befolyásának mérlege s vájjon, az egyensúlyt, a paritást az ág. hitv. ev. egyház alkotmánya, amelyet ez a zsinat alkotott, valóban megvalósítja-e? A zsinati előmunkálatok során a paritásnak, mint generalis fundamentális elvnek a leszögezésére sehol sem akadunk. A paritás ilyen alakban csak a zsinati tárgyalásokra kerülő végleges tervezetben nyer kifejezést. Az elnöklésben való paritás viszont az egyházi önkormányzati testületek kormányzó hatóságainak minden egyes fokozatán már a zsinati előmunkálatokban is mindenütt jellegzetesen kidomborodik. 14 ) Nézeteltérés e tekintetben úgy látszik csupán a világi és egyházi elnökök felemlítésének sorrendjében lehetett. Az előmunkálatok az egyházmegyei és kerületi elnökségnél általában az esperest, illetve a püspököt, az egyetemes közgyűlésnél viszont az egyetemes felügyelőt, az egyházközségeknél azonban részben a felügyelőt, ") L. Thébusz id. m.-t és a zs. jk. k.-t. M ) Az első egyházrendészeti javaslat az 1848. évi egyetemes gyűlésen Bzerepelt s ez az elnökség kérdésében a következőket állapítja meg: „Ami az elnökség kérdését illeti, meggyőződésünk az, hagy mind az elnökség fogalma, mind a világszertei gyakorlat, bármily testület és gyűléseken csak egy személyü elnököt kíván. Miután azonban a kettős elnökség egyházunk históriai fejlődésével annyira egybeforrott, hogy azt tetemes zavar nélkül kiküszöbölni nem lehetne, mely zavar főkép onnan fogna származni, hogy mind a világi, mind az egyházi fél a maga emberét fogná az elnöki székbe ültetni akarni s így minden elnökités azt idézné elő, mitől egyházunkat leginkább meg akarjuk óvni, a viszálykodást a világiak és egyháziak közt: ez okból mi a kettős elnökséget egyházi szerkezetünkben továbbra is megtartandónak véljük..." (Lásd Zelenka Pál: Igénytelen javaslat a zsinat munkakörére s ebben a főbb elvekre nézve. Miskolc, Forster nyomd. 1891. 9. 1.)
