A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
magyar nemzeti hadsereg világosi fegyverletétele után újra az önkény jut uralomra, s benne a politikai szabadság elnyomásával, — hiven a korábbi századok példáihoz, — a vallásszabadság elnyomása is karöltve járt. A politikai és vallásszabadság jogok tragikusan összeforrt sorsa az 1849-ben újra beköszöntő abszolutizmussal indult el utolsó kálváriás útjára. Együtt viselték újra a keresztet, s egyidejűleg köszöntött be újra sötét korszakaikba az új hajnal pirkadása is. 1850. február hó 10.-én jelent meg Haynau tábornoknak Geringer báró, teljhatalmú császári polgári biztossal közösen kibocsátott rendelete, amely a protestáns magasabb szervezeti egységek (egyházkerület és egyetem) felügyelőinek és főgondnokainak tevékenységét beszünteti, a superintendensQket hivataluktól megfosztja, helyükbe a lelkészek közül kinevezett adminisztrátorokat rendel, s a kerületek közötti összeköttetések megszakításával, az egyházi gyűléseket is betiltja. Ugyanez év szeptember 7.-én pedig Thun Leo gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter bocsátja ki hírhedt iskolai rendeletét, amellyel a protestánsok összes iskoláit magán tanintézetekké degradálja. E rendeletek alapján kialakult nyomasztó helyzetben mintegy tíz évig senyved a magyar protestantizmus. Némi enyhülést jelentett már az is, hogy a kerületi gyűléseket később, bárha csak császári biztos jelenlétében, engedélyezik. Az abszolút uralom azonban e rendelkezéseket csak az ostromállapot idejére szánta s kezébe akarja venni a protestáns felekezetek egyházszervezkedésének végleges rendezését is. A vallásszabadság elnyomásáról most már természetesen nem annak a korábbi századok szerinti értelmében, hanem csakis annyiban lehet és annyiban van szó, hogy az abszolút központi hatalom a legteljesebb gyámságot óhajtja érvényesíteni az egyházkormányzat felett és az autonómia életenergiáit lenyesegetve, állami felügyelet és befolyás alatt álló bürokratikus szervezetet kíván az egyházra ráoktrojálni. Erről tesz tanúságot az 1856-ban publikált s mindkét hitvallású evangélikus egyház ügyeinek és jogállásának rendezéséről szóló törvénytervezet is, amely a consistoriális egyházalkotmányt proponálja. Az egyházkerületek azonban, amelyekhez e tervezetet megküldték, egyöntetűen állást foglalnak a tervbevett alkotmány ellen, úgy, hogy ez az alkotmányterv szimpátiával, politikai kapcsolatok alapján, csupán egyes tót nemzetiségi vidékeken találkozott.
