A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
selbst ebenfalls die Einrichtung des evang. Kirchenwesens auf regelmässige Art gegründet werden soll." Scheidemcmtel tehát nyilvánvalóan már 1783 előtt is érintkezésben állott a hazai protestáns körökkel 30 ) s e tényből a lengyel dissidens kánonokban megnyilvánuló erős kyriarchikus szellemnek a magyar protestáns előkelő világi elem körében való komoly térhódítására is joggal lehet következtetést vonni. A lengyel dissidens kánonok — melyeknek hatása az 1791. évi zsinatokra, kisebb mértékben a pesti ág. hitv. ev. zsinatra, nagyobb mértékben azonban a budai református zsinatra kétségtelenül megállapítható, — teljesen a kyriarchia jegyében születtek. 31 ) E kánonokat ugyanis Scheidemantel, a lengyel dissidens, tehát lutheri és kálvini egyházak 32 ) felkérésére készítvén, teljesen a lengyel „szuverén nemesség" mentalitására szabta. A dissidens egyházak három alkotó elemének, a nemességnek, a papságnak és a polgárságnak oly alkotmányt ad bennük, amellyel az összes egyházkormányzati jogokat úgy az alsó, mint a felső fokon a papság és a polgárság teljes háttérbe állítása által, kizárólag a nemesség kezére játsza, s ezáltal a legszélsőbb kyriarachiát valósítja meg. 33 ) A lelkészeket e kánonok olykor valósággal lealázó módon kezelik s róluk csupán, mint ulárendélt személyekről emlékeznek meg: „Die übrigen Kirchenbeamten (ezek közé tartoznak a lelkészek is) werden als •Subalternen betrachtet, ob sie gleich, unter sich selbst, nach gemessenen Graden subordiniert sind." 34 ) E kánonokat a wig») L. Mikler id. m.-t. 96. 1. a ) A lengyel dissidens kánonok befolyását kimerítően tárgyalja Révész Kálmán: „A lengyel dissidens kánonok története s befolyása a budai zsinat törvényhozására" c. müve. Pápa, 1887. S2 ) A „dissidentes de religione" megjelölés alatt a XVI. században az <egész vegyeshitü lengyel nemességet értették. A XVIII. században azonban e megjelölés már csak a reformátusokra, az evangélikusokra és a görögökre •vonatkozott, akiktől e század elején, az országban való lakhatáson kívül, csaknem minden jogot megvontak. A dissidensek erre Oroszországhoz, Angliához, Dániához, Poroszországhoz és Spanyolországhoz fordultak vallásszabadságuk "biztosítása érdekében támogatásért s e hatalmak támogatásával 1775-ben sikerült is a katholikusokkal való teljes egyenlőségüket kivívniok. Ezen az alapon indult meg a dissidensek egyházszervezkedése. (L. Dr. Hüppe Siegfreid: A lengyel alkotmány története. Budapest, M. T. A. K. 1894. 312—17. 1.) ss ) L. Révész Kálmán id. m.-t. 15. 1. M ) L. u. o. 15. 1.
