A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.

Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.

Ily körülmények között s az egyházkormányzat legfelsőbb fokán ily kirívó szervezetlenségben találta a hazai mindkét protestáns egyházat II. József 1781. évi türelmi rendélete, amely a lelkiismereti kényszer megszüntetésével nagy haladást jelentett a szabad vallásgyakorlat terén is az ily irányban intézkedő régi magyar törvények szelleme felé és lehetőséget nyújtott a zsinattartásra, egyben tehát mindkét protestáns egyház egyetemes egyházszervezkedésére és egyetemes egyházalkotmányuk constituálására. A türelmi rendelet alapján, bárha az csak királyi kegyképen s csak türelmet biztosít is a protestáns vallásoknak, hatalmas lendületet nyer a protestáns egyházi élet. A zsinattartás kérdésével az ezidőben divatba jött együttes evangélikus és református gyűlések, de az egyházak külön gyűlései is foglalkoznak s így az 1782. évi ev. egyetemes gyűlés is lépéseket tesz már ily irányban. Maga a zsinattartás azonban számtalan akadályba ütközik s többek közt a helytartótanács ama kívánságába is, hogy a létesítendő egyházszervezetre az erdélyi consistoriális szervezet szolgáljon alapul. E vajúdások okozzák, hogy a zsinat a türelmi rendelet alapján nem is ül össze, s halasztást szenved mindaddig, míg a XVIII. század legvégén jelentkező szabadabb légkörben újra küzdelemre induló magyar protestantizmus most már nem csak uralkodói kegyképpen, hanem az ország törvényeiben is újra biztosítást nyert jogokként ki nem vívja a teljes vallásszabadságot s a teljesen autonom, szabad szervezkedés lehetőségeit. A magyar protestáns egyházak e jogait az 1790/91. évi 26. t. c. biztosítja s e törvényt épp azért mind a két magyar protestáns egyház még jelenlegi szabadságát is biztosító alaptörvényének tekinti. E törvény megszüntet végre minden különbséget a nyilvános és magánvallásgyakorlat között, s a vallás gyakorlását szabaddá, s miként a gyülekezetté alakulást is, nyilvánossá teszi. Biztosítja egyben, s többek között, a szabad gyűlés és zsinattartás jogát, utóbbit a királyi főfelügyeleti jog korlátai között és kimondja a különböző vallású állampolgárok telje3 politikai egyenlőségét. E törvény még korántsem helyezkedik a tökéletes egyenlőség és viszonosság álláspontjára, sőt sérelmes is több pontjában, különösen a gyermekek vallása és az áttérések kérdésében, a protestáns vallások hátrányára és végül különbséget téve a bevett vallások (religio recepta) és az uralkodó val-