A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.

Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.

Amint az egyháztörténet feljegyzései értesítenek, nem az 1735. évi pesti gyűlés volt ugyanis az első ilyfajta kongresz­szus, melyen az előkelő világi elem, az egyházi elem teljes ki­zárásával, az egyház ügyeinek megbeszélése, az egyház védel­me, oltalmazása, olykor azonban bizonyos egyházhatalmi funk­ciók gyakorlására is összejött. Már a XVIII. század második évtizedéből is találunk feljegyzéseket ily kongresszusokról, amelyek eleinte csak „barátságos magánösszejövetelek" vol­tak, — hiszen mások a fennálló állapotok között nem is lehet­tek volna, — s ezeken az egyházi elem nem csak azért nem vett részt, hogy e gyűlések hivatalos színezetet ne nyerjenek, hanem azért sem, mert ezeken, rendszerint ha az egyházat valami újabb vész fenyegette, épp azok jöttek össze, — előkelő főurak, nemesek, országos hivatalt viselő tekintélyek, — akik az egyház érdekében esetleg valóban tehetettek is valamit. A protestantizmus elnyomása és az egyház dezolált állapota érlelte meg így a helyzetet. Haan Lajos, aki az ev. egyetemes gyűlések történetét állította össze, azok kezdeteitől, e szomorú időkre Mátét idézi: „megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai," s felemlíti, hogy míg a XVII. század elején csak magában a dunántúli kerületben 300 gazdag ev. anyaszentegy­ház virágzott, addig e korban az egész országban nem volt több 203 nyomorgó anyaegyháznál. 5 ) Ez a helyzet és a további pusztulástól való félelem tette szükségessé ezeket a kongresz­szusokat, amelyek közül pld. az 1721-ben összeült kongresszus, melyen a protestáns főurakon kívül sok megye képviselője is résztvett, hosszabb ideig volt együtt, s részletes memorandum­ban követelte az országos vallásügyi commissiótól a protestán­sok törvényben biztosított jogainak a visszaállítását. 6 ) De ál tálában „merőben incidentaliter — a felmerült veszedelmek hatása alatt — tisztán önvédelemből hívta össze azokat egyik vagy másik előkelő evangélikus világi férfiú, — állapítja meg Mikler is, — s hogy megállapodásaikat az összegyház nem ki­fogásolta, az onnan van, mert nem annyira egyházi hatalmat gyakoroltak ők, mint inkább önfeláldozóan védelmére keltek a veszélyben volt egyháznak." 7 ) ') L. Haan id. m.-t. 2. 1. «) L. u. o. 3. 1. 7 ) L. Mikler id. m.-t. 75—76. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents