A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.

Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.

kormányoz még, mert ezt csak másodrendű, majd később és amúgyis természetszerűleg rendezendő feladatnak tekinti. Elsősorban azokat a bástyákat akarja kiépíteni, amelyek között a nyugodt kormányzás lehetőségei kialakulhatnak. Nem kormányoz tehát, hanem szavával, tekintélyével és fegyverével a kormányzást biztosító törvényeket vívja ki. Harc és háború idején ez nem is lehet másként. Az erősebb szerepe s kötelessége maga a harc s hogy a belső rend ezalatt csak ideiglenes, csak átmeneti s hogy kormányzására az energiák csak részben koncentrálódhatnak, az nyilvánvaló. De lehet-e ebből helyesen és szabad-e ebből jogosan a hierarchia érvényesülését megállapítani és az egyházi élet terén felmerült életkérdéseknek és jelenségeknek csupán egy zárt és szűken határolt körét kiszakítva, a világi elem érvényesülésével szemben jelentkező túlsúlyára következtetni? Nem, épp oly kevésbé szabad, mint e század második felében, ahol az egyházvédelem nem annyira a vallásszabadság fegyveres harcaiban, mint inkább az evangélikus rendek országgyűlési küzdelmeiben, a megyék ellenállásában és a zabolátlanul érvényesülő önkény ellen kifejtett tehetetlen erőmegfeszítések és marti rumok példáiban érvényesül. A rendi küzdelem kitartó szívóssága és szinte tragikus hiábavalósága azonban csak a XVII. század magyar rendiségének közelebbi megfigyelésében bontakozik ki. Ez a rendiség, helyesebben a rendiségnek az 1608. k. u. I. t. c. által törvényesen is két ágra szakadt országgyűlési képviselete, a XVII. század első felében még túlnyomóan protestáns jelleget mutat. A felsőtáblán továbbra is személyesen megjelenő főurak legnagyobb része e század elején az új hitet vallja, sőt a nádori széket is nem egyszer evangélikus tölti be. E táblán a régi hit legnagyobb erőssége mindössze a róm. kath. főpapságban jelentkezik. Az alsó táblára a megyék és városok csaknem kizárólag protestáns követeket küldenek, akik már az 1604-ben, a bécsi békét megelőzőleg lefolyt országgyűlési küzdelmek alatt „evangélikus rendek"-ként nyernek felemlítést és a vallásszabadságért folytatott szívós küzdelemben öszszeforrva, szinte zárt egységként szerepelnek e név alatt a század egész folyamán. Befolyásuk érvényesül is a század elején létrejött békekötéseknél, de formailag csupán, mert nem tekintélyük és szavuk, hanem csupán a fegyverek ereje, s Er-