A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.

Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.

és egyházkormányzatát tehát — már az előadottak szerint is — nagy igazságtalanság volna a hierarchia bélyegével megjelölni. Kétségkívül voltak oly törekvések, amelyek a hierarchia rideg érvényesítésére törtek, voltak oly különös helyi és helyzeti adottságok is, amelyekben e törekvések kiválóan alkalmas termő talajra találtak és megjelent a hierarchia mereven és elzárkózottan a valóságban is. De legalább is azonos vitalitású erővel törnek elő a kyriarchikus törekvések is, amelyek nem kevésbé különös és alkalmas, általános érvényű és a nemzeti társadalom sajátos állapotából fakadó adottságokból táplálkoznak és a valóságban is éppen úgy megjelenési formát öltenek. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az evangélikus egyházszervezkedés és egyházkormányzat terén, ebben a korban általános érvényű jogról, vagy jogállapotról még beszélni sem lehet ily értelemben a jog terén, —. bárha az élet vágtatva haladt is el a törvények késlekedő s holttá vált szavai mellett, — az evangélikus egyházi életben egyelőre mégis csak a lét s az élet alapkérdései s még korántsem az életformák kérdései forogtak kockán és szőnyegen. A partikularizmus jellegzetességeit erősen magán viselő s a legtöbbnyire csak partikuiaris érvényű jogszabályok alapján, alulról felfelé s egyelőre még nem összefüggően kiépült egyházszervezkedés tehát nagy eltéréseket mutat. Az összes virulens erők küzdelme még nem folyt le e kérdések körül, vagy meg sem kezdődött s az erők egy része egyelőre nem a kialakuló formák keretében, hanem e formákon kívül, kívülről jövő befolyást keres és talál a formák önelhatározó akaratára. Az érvényesülésre törő erőknek eme vajúdási korszakában, — amelynek a XVI. század oly színes képeit tárja elénk, — az egyházkormányzat fogalmi körét sem lehet annak mai értelmében értelmezni s a fraternitások gyűléseire és belső életjelenségeire korlátozni. Tágabb értelmezésében pedig csaknem mindenütt, de olykor szűkebb értelme szerint is, megjelenik benne bizonyos vonatkozásaiban és jelenségeiben a földesúri ius territorii, a patronatus és a városok, sőt néha a vármegyéknek quasi patronatusa is. Ez a szempont lehet különben egyedül mérvadó annak a megállapításánál is, vájjon nem tartozik-e a világi elem egyházi téren való szereplésének legnagyobb része ebben a szá-