A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
a korban nyer különös és kirívó jelentőséget, mert az agonizáló központi hatalom széthulló erejének a forgácsaiból a nagybirtokos nemesség épít a maga részére erős várakat. Szinte egyetemesen jellemzőnek lehetne tekinteni e nagybirtokos nemességre Szekfünek Zápolyay hatalmáról írt jellemző szavait: „A kezén lévő nagybirtok pedig ráfekszik hatalmával a szomszéd közép- és kisbirtokra: a megyék kisnemesei... hódolattal hajolnak meg a köztük megjelenő nagybirtokos, az ország bárója előtt, aki fegyveres szolgáival bármikor elkergetheti őket ősi házukból." 15 ) Hogy ebben „a nyugati fejlődéstől elszakított" 16 ) XVI. századbeli magyar rendiségben a nagybirtokos nemesség, mint az egyetlen akkori organizált hatalom, 17 ) a nagybirtok tulajdonosa miként veszi át a reformáció kapcsán Magyarországon a németországi territoriális hatalom szerepét, szintén találó megvilágítást nyer Szekfü azon fejtegetéseiben, amelyekben az augsburgi vallásbékében szentesített regionárius vallási elv magyarországi érvényesülési formáit keresi és megállapítja, hogy mivel a régi és az új vallás közül egyik sem tudott végleges győzelmet aratni, egy szükségszerű kompromisszumnak kellett kialakulnia. „A kompromisszum, az együttélés szüksége tehát itt is felmerült s mivel nálunk a rendi fejlődés még nem jutott el a territoriális fejedelmek fél, vagy egész szuverenitásáig, a magyar királyság területe közjogilag egységes volt s rajta a territoriális fejlődés egy alacsonyabb fokán a nagybirtokosok gyakorolták az állami funkciók egy részét: ebben a helyzetben a nagybirtokosok vették át ugyanazon szerepet, mint Németországban a territoriális hatalmú rendek." 18 ) De ha egyrészt a történeti tények, másrészt a nagybirtok, mely e korban valósággal egyetlen organizált hatalom s vele szemben az erejében elsorvadt központi kormányzat e megállapításra már is elegendő alapot nyújtanak, még szembetűnőbb lesz e megállapítások helyessége, ha azt a körülményt is ") L. Szekfü id. m.-t. 10. 1. „A központi hatalom gyöngítésén fáradozó kisnemesség nem vette észre, hogy maga alatt vágja a fát, amidőn a törvény felett őrködő királyi hatalmat árnyékhatalommá téve, önmagát is kiszolgáltatta a nagybirtok kénye-kedvének." (TL o.) 16 ) U. o. 99. 1. ") U. o. 262. 1. 1S ) U. o. 253. 1.
