A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Szontagh Vilmos: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény, az állam és jogelmélet szempontjából.
• hak eredeti karakterét s ha eredetileg közjogi volt, úgy a vita eldöntése után is annak kell szükségképen maradnia. Hogy pedig egy közjogi testület részéről közfunkciók ellátására szóló alkalmazás — hogy a felmerülhető vitás ügyeknek csak a legfontosabb csoportját említsük — nem lehet magánjogi hanem csak köz- és illetve közigazgatási jogi, ez ma már nem vitatható. Egyházi jogéletünk hiányosságaként állapítható meg azonban, ha ezeknek a jogvitáknak valóban független bíróság általi eldöntése ma sem az egyház kebelén belül, sem azon kívül nem eszközölhető. Ha ugyanis egy ilyen bíróságnak az egyház kebelén belül való szervezése nem lehetséges, úgy ezen jogvitáknak az állam bíróságai elé lehető vitele mutatkoznék fellenül kívánatosnak és szükségesnek. A mai helyzet ugyanis az, hogy a szó sajátos értelmében vett egyházi bíróságunk nincsen s az egyházi törvényszékek beállításával csupán bizonyos, erősen egyéni és anyagi érdekeltségű közjogi vitáknak alaposabb, körültekintőbb intézéséről, erre garantiát nyújtó szervezet és eljárás útján történik gondoskodás. Megjegyezzük különben, hogy az E. A. 329. §-ában felsorolt ügyek tulaj donképen, vagy legalább bizonyos fokig közigazgatásilag volnának intézhetők s csak a közigazgatási intézkedésből esetleg származó jogsérelemmel szemben kellene megnyitni a bírói utat. Nem vitatjuk ugyan, hogy a taxatív felsorolt ügyeknek az egyházi törvénykezési eljárásra való utalásával azoknak alaposabb, higgadtabb és megfontoltabb, bizonyos tekintetben jogásziasabb elintézése nem lesz elérve de a jogszabályok feltétlen érvényesülése, a jog feltétlen uralma, mégsem tekinthető biztosítottnak. VII. Elvi szempontból kifogásolható az E. A. 350. §-ának rendelkezése is, mely a hatásköri összeütközések eldöntését az egyetemes közgyűlésnek tartja fenn. Kifogásolható pedig ez a rendelkezés elvileg azért, mert ha egy hatásköri összeütközésben kétségkívül jogkérdésről van szó s a jogviták eldöntésről külön szervek beállításával — ha az elvi követelményeknek nem mindenben megfelelő módon is — gondoskodunk, úgy minden jogvitát ehhez a szervhez kell utalni. A mai körülmények között tehát elsőfokon az egyházkerületi, vegyesfokon pedig az egyetemes törvényszék volnának erre illetékesek, — az elvi követelményeknek teljesen megfelelő elrendezés mellett pedig a va-
