A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Szontagh Vilmos: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény, az állam és jogelmélet szempontjából.
bíróság elé utalja, mert egyházi törvényszékek néven szereplő kollegiális szerveink nem bíróságok, csupán annak mázával bevont közigazgatási szervek. Hiányzik ugyanis a bíróság elengedhetetlen követelménye, — a függetlenség. Függetlensége ugyanis intézményesen nincs biztosítva, mert hiszen elnökei az illető egyházi fokozat vezető közigazgatási tisztviselői, akik e minőségükben tett esküjük súlya alatt közigazgatnak és egyben bíráskodnak is. Jellegzetes azonban jogi szempontból a töivényszéki bírák esküje, amelyben nem jogszabályok szerinti jogszolgáltatásra való elkötelezésről, hanem a „tiszta meggyőződés" szerinti igazságszolgáltatásról van szó. S ez az esküszöveg a tényleges állapotoknak meg is felel. Ahol ugyanis a világi jogszolgáltatás dolgaival közelebbről nem ismerős s viszont közelebbi egyházjogi szabályozás híjján álló vitás kérdésekben kell dönteni, ott csak egy benső instinktusra, a tiszta meggyőződésre lehet apellálni s aszerint igazodni. Ezt a működést az ethikai törvények szerinti igazodás folytán ethymologiailag is inkább nevezhetni törvénykezésnek, mint jogszolgáltatásnak, bár a mai kialakult terminológia mellett tulaj donképen annak sem nevezhető helyesen. VI. Ami viszont az E. A. 329. §-a szerinti, az egyházi közigazgatás terén felmerülő vitás ügyeket közelebbről illeti, mindenekelőtt azok jogi természetét illetőleg meg kell állapítanunk, hogy azok, amennyiben kétségen kívül egyházi közviszonyból származnak, feltétlenül közjogi és nem pedig magánjogi természetű viták. Az autonom intézési jogkör ugyanis nem terjedhet ki a magánjogi természetű viszonyokra s csak optikai csalódásként tűnhetnek fel egyes közületi jogviszonyok magánjogiaknak. Ha ugyanis valamely jogviszony alapját kimondottan egyházi közviszony, tehát olyan viszony képezi, melyben fizikai vagy jogi személyek egymással annak következtében kerülnek viszonylatba, mert a közülethez való tartozóságukból folyó jogi birtokállományukat képező jogukkal élnek, azaz ez alapon vagy ők követelnek mástól valamit, vagy más által tőlük követeltetik valami, — a jogviszony, — közelebbi tartalmára való minden tekintet nélkül, — közjogi viszony. Az egyházi jogviszonyokat ugyanis azoknak anyagi vonatkozásai még nem teszik szükségképen magánjogiakká, de szük-
