A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Szontagh Vilmos: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény, az állam és jogelmélet szempontjából.
Egyházunk jogviszonyainak a zsinat általi szabályozásánál tehát két szempontot kell méltányló figyelembe vennünk, — egyrészt hogy nem menjünk túl azon a racionális határon, ameddig az ilyen inpermanens s nehezen működésbe hozható legfőbb jogalkotó szerv működésében a kifejtettek szerint elmehetünk s másrészt, hogy menjünk el viszont a szabályozásban addig a fokig, melyet egyházunk egysége megkíván s ne adjunk helyet a partikuláris jogalkotásnak oly viszonylatokban, melyekben a partikuláris szabályozás a szóban forgó egyházi életviszonyok sajátossága által, szinte szükségképeni módon, megindokolva nincs. Ha a kifejtettek alapján egy futó pillantást vetünk egyházunk jogi szabályozottságára s nézzük, hogy miként viszonylik egymáshoz a zsinati szabályozás s a statutumszerű szabályozás, úgy azt állapíthatjuk meg, hogy ez utóbbi túlteng. Ez az állapot abban leli magyarázatát, hogy egyházunk egyetemes élete csak későbi fejlődés eredménye. Miként ugyanis politikai vonatkozásokban a nemzeti élet csak a részekben, a törvényhatóságokban volt a nemzettől mindig idegen Habsburguralom elnyomó törekvései folytán valamennyire kifejthető és így fellelhető, mert nemzeti, sajátképeni központi állami élet ezen áldatlan körülmények miatt nem fejlődhetett ki, azonképen üldözött vallásunk autonom élete is csak nagyon partikulárisán tudta tengetni életét. Az állapotokat azonban a ma és a jövő szempontjából vizsgálva, arra a meggondolásra kell jutnunk, hogy az egyház egyetemes életének akadálytalan lehetővé válásával a mai partikularizmusnak a létjogosultsága többé már nincsen meg. A jogalkotás további irányának mindenesetre az egészséges centralizáció jegyében kell mozognia. Lehetőleg tehát általános, az ország egész területére kiterjedő hatályú jogszabályokat kell alkotni, mert az egyházi közviszonyok egyöntetű szabályozása. — mint erre már rámutattunk — fokozza az egység érzetét s ezzel az egyház, mint erkölcsi köztestület erejét és súlyát fokozni alkalmas. Egy vonatkozásnak a közelebbi megvilágítására óhajtunk még ehelyütt kitérni, és pedig arra, hogy ez a centralizáció összeegyeztethető e egyházunk sarkalatos azon alaptételével, mely
