A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Bruckner Győző: Felsőmagyarország ágostai hitvallású evangélikus egyházközségeinek elszakítása és a szlovenszkói ágoston hitvallású evangélikus egyház alkotmánya - I. Felsőmagyarország ágostai hitvallású evangélikus egyházközségeinek elszakítása.
Szomorú hallanom, hogy a zavaros időkben az evangélium hívői közt is akadtak, akiket elragadott a fékevesztett indulat s tulajdon szülőföldjük, atyafiságuk, egyházuk vezetői ellen támadtak. Voltak, akik tolvajlással fertőztették meg a kezeiket. Voltak, akik másoknak még az életére is rátörtek. Voltak, akik a rendzavarásban és a féktelenkedésben vezérkedve dicsekedtek, amivel minden józan ember ítéletét kihívták maguk ellen. Szeretettel kérem az egyház minden egyes hívét, ne szégyenítse meg senki közöttük a Krisztus evangéliumának testvériségre és atyafiságos békességre kötelező igazságait. Szeretettel kérlek mindnyájatokat, kedves testvéreim, gondoljátok meg, mi illik az evangélium népéhez s csak olyan cselekedetre szánjátok magatokat, amelyekért felelni tudtok Isten és a lelkiismeret ítélőszéke előtt. Senki meg ne szégyenítse magát olyan cselekedettel, amelyért a béke és nyugalom helyreálltakor majd pirulnia kell embertársai és önmaga előtt, vagy amelyért nem tud majd megfelelni az örök bíró számonkérő szavára. Szomorúan hallom azt is, hogy némelyeket osztályharcra és felekezeti villongásokra ragadtak a bujtogatok. Kedves testvéreim, nektek tudnotok kell, hogy ilyesféle felekezeti vagy osztályharc nem méltó az Isten gyermekeihez. Amíg különbözők lesznek az Isten kegyelmi adományai, amelyekkel a földön az emberek sáfárkodnak, addig lehetetlen minden embert egyazon társadalmi osztályba szorítani. De tudnotok kell azt is, hogy ha mi az evangélium által felszabadított lelkiismeret és meggyőződés szabadságát követeljük, akkor mások vallásbeli meggyőződését is-tiszteletben kell tartanunk. A türelmetlenség mindig a képmutatók és az elvakultak bűne. Evangélikus ember ebbe a bűnbe nem eshetik. Viseljétek hát el egymást szeretettel, mint Isten különböző kegyelmi adományainak hű sáfárai. — Végtelen szomorúsággal illette a lelkemet az a hír is, hogy nem magyar anyanyelvű hittestvéreink között izgatások folynak az ország és az egyház egységének megbontására. Vannak, akik nemzetiségi okokból el akarnak tőlünk szakadni, meg akarják bontani a százados testvéri együttélést, szét akarják tépni Krisztus köntösét, az evangéliumi anyaszentegyházat. Kérve kérem az ilyeneket, ne rongálják Sionnak falait, ne gyöngítsék az evangélium ostromokban amúgy is sokat szenvedett Bástyáit. Mert nem hiszem, hogy tudnának romboló cselekedeteikért felelni az egyház Ura
