Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
Bornemisza Miklós és Szinyei Merse László voltak mint Szepesvárának kapitányai, a szepesi papság legádázabb ellenfelei, kik oly kiméletlenül bántak a papokkal, hogy azok állandó rettegésben éltek tőlük. Pauschner György a sarcolásnak egy újabb módját találta ki; midőn 1540-ben nagy takarmányhíány volt, marhaállományának egy részét a papokkal tartatta el. Elküldötte ökreit a papoknak, akiket arra kötelezett, hogy jól gondozzák és hizlalják őket télen át. így küldött négy ökröt a csütörtökhelyi, kettőt-kettőt az ízsákfalvi és illésfalvi papnak stb. Pauschner ezen jogtalan eljárása roppant nagy elkeseredést támasztott, mivel ez évben a nagy szárazság folytán a szalma csak egykét ujjnyi magas volt és szalmahiány miatt falombot hoztak haza az erdőkből, amit alomnak felhasználtak. Miután a súlyosan megkárosított papok sírva panaszkodtak az esperesnek, az Iglóra utazott és az alesperessel együtt megállapodtak abban, hogy ezt az újabb sérelmet nem hagyhatják szó nélkül. A hallgatásnak könnyen az lehetne a következménye, hogy ezentúl évenként követelnek tőlük újabb és újabb sarcot a várkapitányok. Ha pedig a várkapitány személyében változás állana be, az utód állandóan hivatkoznék elődjére és ha a papok nem fo-' gadnák el telelésre 2—4 ökrét, még többet erőszakolna rájuk vagy pedig elűzné őket magukat is. Ha szó nélkül beleegyeznek mindenbe, akkor a prépost is csakhamar kedvet kapna ilyen jogtalanságokra. Hivatkozva tehát az 1530-ban nyert királyi szabadságlevélre, tiltakoznak ezen törvénytelen eljárás ellen és megkérik a vikáriust (mivel a prépost akkor a királynál volt), hogy menjen fel a várba és kérje meg Pauschnert, hogy ne tegye a nevét a papok előtt gyűlöletessé, ne vezesse be a jövőben ezt az igazságtalan terhet és ne adjon a prépostnak példát és alkalmat újabb megnyomorításukra, mert ilyen módon a lelkipásztorok olyan anyagi nyomorba jutnak, hogy valóságos „disznó- és ökörpásztorokká" sülyednek le. Moller esperes is felkereste Pauschnert Lőcsén és kérlelte, hogy ne zaklassa annyira a papokat. Pauschner meg biztatta az esperest, hogy a papok sorsát már enyhítette, mivel az ökröket legtöbb helyről már elhajtatta. 22 ) 22 ) u. o. 244—247. 1. Pastores hominum fierent pastores boves; posset etiam eis dare cum tempore scrofas ad sustentandam eas, tunc pastores anrmarum etiam fierent pastores scrofarum. (u. o. 246. 1.)
