Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
tói és azokból szakálosakat öntöttek. 10 ) Különösen sok nyomorúságot okoztak a papoknak kíméletlenségükkel Loboczky Mátyás, Sybrídovszky Szaniszló, Mynkowitz Miklós, Toka Kristóf és Korinthny Tamás, akiket Molíer matrikulájában a papság notórius tolvajai-, fosztogatói- és rablóinak nevezett. 11 ) A zsarolás klasszikus példáját látjuk 1530-ban a malompataki pap balesete után. Ez Poprádról kocsin hazajővén, Malompatak közelében lovai kutyaugatástól megbokrosodtak, ő pedig leugorni akarván a kocsiról, oly szerencsétlenül esett a fejére, hogy szörnyet halt. Alig értesült erről Szmolikovszky M., a késmárki várkastély kapitánya, azonnal lepecsételtette a malompa'takí pap lakását. Miután azonban a szerencsétlenül járt malompataki pap már régebben végrendelkezett, a végrendelet végrehajtása végett a szepesszombati, felkai és poprádi papok tiltakozó levelet küldtek Szmolikovszkynak Késmárkra, amelyben arra hivatkozván, hogy királyi engedély alapján szabadon végrendelkezhetnek, az erőszak ellen óvást emelnek a lengyel királynál. 12 ) Szmolikovszky e levél elolvasására oly dühbe jött, hogy elküldötte aznap Deutschendorf Andrást a malompataki paplak őrizetére. Másnap meg útnak indította a nedeci várkapitányt, aki akkor Késmárkon időzött, 100 katonával, akik a paplakot teljesen kifosztották és minden ingó vagyont hét társzekéren magukkal vittek Késmárkra. Elhajtottak még 18 lovat, 9 fejős tehenet, 2 ökröt, 41 birkát és elhordták az összes bútorokat, ruhaneműt és prémeket. 13 ) Csakhamar Luhlóvár kapitányai is zaklatni kezdték a papokat. Midőn Kaczianer J. 1529-ben megsarcolta volt a papokat, kedvet kaptak erre Lublóvár alkapítányai Jezovszky Péter és Konszky Miklós ís és potom árért 580 köböl rozsot és 935 köböl zabot követeltek tőlük. Ha pedig nem engedelmeskednének, akkor 100 frtnyí bírságot vetnek ki reájuk. A papok ezen újabb zaklatás elhárítására Ménhárdon értekezletet tartottak, amelyen megegyeztek abban, hogy a lublói várkapitányok igényeinek nem tehetnek eleget, mivel újabb terheket csak az esztergomi érsekprimás és szepesi prépost hozzájárulásával vállalhatnak. E határozatról értesítette az esperes Je11 ) u. o. 70. 1. és lásd Hain G. Lőcsei krónikáját. Lőcse 1910. 54. 1. 11 ) Hi sunt insignes fures, praedones et latrones. (Matricula Molleriana 70.) 1S ) u. o. 59—60. 1. «) u. o. 61. 1.
