Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
inkább világfi volt, mint pap, otthagyta az egyházi pályát, lemondott immár keveset jövedelmező prépostságáról 1544, dec. 16-án, lefoglalta a lechnitzi kolostort (Vörösklastrom) és házasságra lépett Czípser Györgynek Ágnes nevű szép leányával. 93 ) Horváth János volt szepesi prépost élete és tettei tehát arról tanúskodnak, hogy ő minden inkább volt, csak épen egyházi férfiú nem. Romlott lelkületű, kapzsi, fukar, érzéki, jellemtelen egyén, aki durvaságának és kegyetlenségének is számtalanszor tanújelét adta. Nyerseségét lelkének sivárságát legjobban kimutatta akkor, midőn öccsének, Palocsaí Horváth László sárosi alispánnak feketekuti (Sáros-Semviyz) kastélyában tartózkodott. Itt összeverekedik gyűlölt ellenfelével, Berzeviczy Frigyessel, aki feleségével együtt öccsének vendége volt. A szepesi prépost torkonragadja Berzeviczyt, földre teperi, üti, veri ököllel és a földön ráncigálja hosszú szakállánál fogva. Sógornője szétakarja választani a dulakodókat] de a prépost nem enged, félrelöki sógornőjét és kíméletlenül gyötri tovább ellenfelét, mignem a cselédség közbelépése fékezte meg a dühöngőt. 9-) Ily jellem viselte tehát a préposti méltóságot Szepességen a legválságosabb időkben, mikor mély vallásosságra, intenzív hitéletre, erélyes fegyelemre lett volna szükség a papság körében, ha a régi egyház meg akarta őrizni hatalmát és megküzdeni az egyre rohamosabban terjedő reformációval. Mint láttuk azonban, a Szepesség lelki vezetése ezúttal bűnös és könnyelmű kezekbe volt letéve s a prépost egyénisége nem volt alkalmas arra, hogy egyházának tekintélyét megóvja, híveit összetartsa, A politikai téren elharapódzó kapzsiság, érdekhaj hászat, élvezetvágy, mely a világi téren vezetők lelkét kevés kivétellel hatalmába kerítette, megrontotta teljesen ezen egyházfő jellemét is és részesévé tette őt a renaissance szellem minden bűnének, annak erényei nélkül. így nem csodálkozhatunk, ha a hitélet ez időben nálunk kiveszett és egyházi téren a" legnagyobb visszaélések kaptak lábra, melyek minden jobb érzésű hívő megbotránkozását és elkeseredését idézték elő, A romlottság, fejetlenség között mindenki érezte a szükségét ' M ) u. o, és szepeshelyí káptalani országos levéltárában Protocollum 1552. 1. 1 94 ) Szepeshelyí káptalan orsz. levéltárában Protocollum 1550. 18. b. 1.
