Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
Azonkívül az 1767-iki rendtartás fontos pedagógiai és gyakorlati útmutatásokat is ad a tananyag kezelésére nézve a tanároknak (9. §.). A- fegyelmezésnél büntetési eszköz az intés, a megvesszőzés és karcer, de mindegyiket mérséklettel és igazságosan, pedagógiai érzékkel kell alkalmazni. A tanulók kötelességeiről részletesen szól az új rendtartás, mely voltaképen összefoglalja az iskola fegyelmi szabályait. Lelkükre köti a vallásosságot, szerénységet és tisztességtudást különösen tanáraikkal s pártfogóikkal szemben. Erkölcsi életük tiszta legyen, tilos a korcsmázás, dohányzás, fegyverviselés, vadászat, halászat. Verekedőket, szítkozódókat szigorú büntetés éri, úgyszintén azt, ki a tanítási órát ok nélkül elmulasztja. Ha az intézetből elbocsáttatik a tanuló, köteles elbúcsúzni a felügyelőktől s a pártfogóktól. Akik akadémiára akarnak menni, azokat még külön vizsgálatnak vetik alá s erkölcsi életüket ís bírálat alá veszik. 60 ) Külön csoportja volt a tanulóknak a pedagógusok, (informátor es) gazdagabb ifjak nevelői, instruktorai. Ezekről külön fejezetben szól a rendtartás és meglehetősen alárendeli őket a nemesi pártfogóknak. Helyes tanítási módszerre nézve az igazgató adott nekik útmutatást. 64 ) A tápíntézetbe járók a késmárki iskola tanulóinak jelentékeny csoportját alkották s kötelességeikről szól a ,,De obligatíone Alumnorum" c. fejezete a rendtartásnak. A tápíntézetbe az igazgató útján az ískolafelügyelők vették fel a szegény és jó előmenetelü tanulókat, a pártfogósággal egyetértően. Az alumnistától még szigorúbban megkívánták, hogy kötelességeit teljesítse, templomba járjon, szorgalmasan jegyezzen és tanuljon s az étel megvonásával büntették, ha pl. istentiszteletet elmulasztott, A tápintézetí tanulók feje a szenior, kinek enliS ) u. o, „De officiis discentíum" c. fejezet. (í ) De officiis Paedagogorum c. fejezet. — Megjegyzendő, hogy a késmárki ev. latin iskola a XVI. sz.-ban a városban, a szt. Kereszt plébánia templom udvarában ( a volt róm. kath, népiskola) helyén állott, de 1688-ban ki kellett azt a város falain túl telepíteni. Itt a városi korcsma (Herberg). illetőleg a régi fatemplom sekrestyéjének épületében nyert elhelyezést, majd 1717-ben a régi liceum épület helyén épült faépületbe helyezték el. A roskadozó faépület helyébe emelték a nemes pártfogók anyagi hozzájárulásával 1775-ben a kőépületet. Lásd erre nézve Votisky Zoltán cikkét a Karp, P. 1909! évf. 26. és 28. sz.
