Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
vásár és a nagy sátoros ünnepek (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) alkalmával minden tanulótól járt neki még 2 dénár, illetőleg ünnepkor a pénz kaláccsal is pótolható volt. Szt. Gál napját (okt. 16.) követő vasárnapon tartott recordatío jövedelme a rektoré, ellenben a szt. Márton napján és Vízkeresztkor megtartott recordatiók a kántor és kollaborator illetményeit egészítik ki és a Karácsony-, Húsvét-, Pünkösdkor és a minden csütörtökön és vasárnapon rendezett megemlékezések a tanulók megélhetését tették könnyebbé. 17 ) Rendes jövedelemforrásai voltak még az iskolának, illetőleg alkalmazottjainak és tanulóinak a temetések. A kifejtett gyászpompa fénye szerint megkülönböztettek nagy (funus generale), rendes (funus medius) és kis temetéseket. Nagy temetéskor kivonult az egész coetus (tanári kar és ifjúság) és a gyászmenet az összes harangok zúgása mellett kisérte ki a halottat a temetőbe, ahol a kántor vezetése alatt az ifjúság gyászénekeket énekelt. A rendes temetésnél csak a kántor és az ifjúság fele vonult ki, bár ez alkalommal meghúzták még az összes harangokat, ami kis temetéseknél természetesen már nem történt meg. A nagy temetésért járó illeték 40 d. volt, rendes temetéseknél 28 és kis temetéseknél 15 d. volt fizetendő és megállapított arányban részesültek e jövedelemből a rektor, a kollaborator, a kántor, a harangozok, sőt a lelkész is. 18 ) Rendkívüli jövedelemforrása volt a rektornak a magántanítás, de ennek díjazását a városi hatóság a szülőkre bízta. Évente két vizsgálatot tartottak és pedig Szt. Gergely (márc. 17 ) Recordatio (megemlékezés) abból állott, hogy alkalom adtán a kántor, kollaborátorok és tanulók és jómódú polgárok háza előtt énekeltek és ennek lejében bizonyos anyagi elismerésben részesültek. Némi nyoma megmaradt a recordatiónak egyes helyeken pld. iglón a kánensek intézményében. A kánensek istentiszteletet és temetések alkalmával énekelnek és ennek fejében az egyházközség gyűjtőíven pénzadományokat gyűjt híveitől a kánensek részére, kik rendszerint szegény alsó osztálybeli gimnazisták vagy tanítóképzőintézeti ev. növendékek. 18 ) Nagy temetésnél jutott a rektornak 18 d., de ebből juttatott 2—3 fillért a kollaboratornak, továbbá a kántornak járt 4 d., a harangozónak (campanator), aki rendszerint az oeconomus volt, 4 d., a harangozó segédjeinek (pulsantes) 3 d. és az egyház lelkészeinek 8 d. — A rendes temetésnél a felosztás aránya ugyanaz, a rektor azonban csak 12 d-t kapott és végűi kis temetésnél jutott a lelkésznek 8 d., a kántornak 2 és a harangozónak 5 d. (Mylius meghívója i. h.)
