Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen

vetője volt, az abból is kitűnik, hogy Henkel egyik művét Erazmusnak ajánlotta {De concionando).

4

) Ezek alapján kétségtelen, hogy Henkel J. plébánossága és Coxe L. rektorsága korában Lőcsén a latin iskola erazmíkus szellemben működött

5

) és a csakhamar fellépő lutheránizmus befogadására kedvező talajt teremtett. Henkel Jánost öccse, Sebestyén, követte a plébánosságban, kinek már nyíltan .szembe kellett szállnia a lutheránizmussal.

6

) Reformátorok fordulnak meg Lőcsén, így Fischer András és Leudischer György, kik sok titkos és nyilvános hivet szereztek az új tanoknak. Kletskó János iskolamester 1535-ben már határozottan lutheránus szellemben tanít s emiatt, mint az ifjúság megrontó ját, ez év áprilisában elbocsátja hivatalából a városi hatóság. A városi tanácsnak ez a türelmetlenségre valló intézkedése nem jelenti azt, mint hogyha Lőcse lakossága a reformációt ellenséges szemmel nézte volna, hanem inkább Moller akkori plébános sürgetésének eredménye. Moller Henkel S. halála után lett plébános Lőcsén s hogy kezdetben ridegen állást foglalt a reformációval szemben, az onnan ís kitűnik, hogy tanácsára a város Henko Sebestyént alkalmazta a latin iskola rektora gyanánt, ki „nem baccalaurea1;us, sem magiszter, de elég arra, hogy az ifjakat olvasásra és névejtegetésre megtanítsa".

7

) Az iskola szerencséjére, ez az irányzat, mely okvetlenül annak hanyatlását idézte volna elő, nem uralkodott sokáig Lőcsén, Az erazmismus mélyen gyökeret vert már a lelkekben s a lutheránizmus befogadásához csak égy lépés volt hátra, A korszellem győzött s 1542-ben Moller új segédlelkészének, Bogner Bertalannak térítő munkája nyomán már az egész város az 4

) Bausch Gustav: Dr. Johann Henkel, der Hofprediger der Königin Maria von Ungarn. (Ung, Revue. Budapest, 1884.) Lásd még Franki V.: Henkel I. Mária királyné udvari papja. (Akad. ért. II. 4, sz. 1872.) és Melích J.: ,,A legrégibb magyarnyelvű nyomtatványok" c. cikkét (Irodalomtört. 1912. évf. 289—297. 1.) Antonius I. Erasmushoz intézett levelében megemlíti, hogy nincs Erasmusnak Magyarországon buzgóbb híve és nagyobb tisztelője Henckel Jánosnál, Bausch G. közli e levelet a Tört. Tár 1885. évf. 349—351. 11. 5

) Erasmus és Henckel J. élénken leveleztek egymással. Néhány levelet közölt e levélváltásból „Egyháztört. Emlékek a magy, hitújítás korából" c. mű Bpest 1902. I. 393., 240—241. 11. és lásd még 232—233. 11. 6

) Sperfogel krónikája. Wagner Anal. II. 143. 1. 7

) ... nec Baccalaureus, nec Magister, sed de bonís moribus et suffícít, si íuvenes potest informare legere et declinare, quía non sunt majores, quibus resumere habeávt. (u. o. 177. 1.)