Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
már nem állapodott meg a trivíum tárgyainál, hanem a latingörög és héber nyelveken kívül a theologiai tudományt is felölelte. 5 ) Az egyes iskoláknál sem az egyházközség, sem a város nem biztosította a magasabb tudományok előadását, hanem egyedül a rektor személye és épen azért az iskolák, a rektor képzettségéhez képest, hol fejlődést mutattak, hol hanyatlást tüntettek fel. szóval állandó jelleget nem nyerhettek, mivel tanítási rendszerük folytonosan változott. Azokat az iskolákat, melyek az elemi ismereteken, vagyis olvasáson, íráson és számoláson kívül még egyéb, a gyakorlati életnek megfelelő szükséges ismereteket is adtak, „Brotschule" nek nevezték a Szepességen. 6 ) Az életre szükséges ismeretekre tanította a Brotschule a tanulókat, azonban természetes, hogy bennök a trivium tárgyain kívül a vallás tanítását különös gonddal kezelték. Brotschule volt a Szepesség minden nagyobb községében és ahol az elzálogosított városokban a rektorok nem emelték a Brotschulét latin iskola színvonalára, az adott a kenyérkereseti pályát választott iparosoknak és kereskedőknek elég alapos műveltséget. A Brotschule megfelel tehát a mai népiskolának és mihelyt azt a latin-görög, esetleg a héber nyelvek tanításával bővítették, előállott az úgynevezett latin iskola (Lateinschule), melyet a hét szabad művészet igazi gyakorló-iskolájának is neveztek -eine rechte Übungsschul der freyen Künste. 7 ) Ilyen latin iskolává alakult át a tekintélyesebb szepesi városok valamennyi iskolája, de természetesen, minthogy a rektor személye volt az iskola szellemi nívójának és szervezetének főfeltétele, a rektor távozásával, ami igen gyakran előfordult, á városi latin iskola sokszor újra visszasülyedt a Brotschule nívójára. A XVI. és XVII. sz.-ban a rendelkezésünkre álló források alapján kimutathatjuk, 8 ) hogy hosszabb ideig latin iskolák, ahol a latin nyel5 ) Pld. Szepesolaszin és Matheóczon. V. ö. Buchholtz i. m. 74. és 77. 1. e ) u. o. 77. 1. 7 ) u. o. i. h. 8 ) Wittenberger Ordiniertenbuch 1537—1610. (kiadta Stromp L. „Magy. ev. egyháztört. emlékek"-ben Bpest 1905.) közli a Wittenbergben felavatott lelkészek névsorát és e névjegyzékben megtaláljuk minden egyes felavatott lelkész életrajzi adatait, amelyből megtudhatjuk, hogy hol végezte az illető a latin iskolát. A VI sz. kir. város szuperintendensei által felavatott lelkészek névsorát (1614—1741) lásd a lőcsei ág. hitv. ev. egyházi levéltárában. V. ö. Buchholtz i. m. 77. 1. — A Magy. ev. egyháztört. emlékek c. művet ezentúl így idézzük: Ev. eml.
